Gaál Attila (szerk.): Tolna megye évszázadai a régészet tükrében. Válogatás az elmúlt tíz év ásatási anyagából (Szekszárd, 2001)

I. szekszárdi Duna-hídhoz vezető S-ö gyorsforgalmi út feltárásai és más leletmentések - Kiss Viktória–Kulcsár Gabriella: Bronzkor (6–9. tábla)

Kiss Viktória-Kulcsár Gabriella Bronzkor (6-9. tábla) A régészet területén is egyre inkább gyakorlattá váló természettudományos módszerek (radiokarbon keltezés és dendrokronológia) segítségével a rézkor és a kora bronzkor fordulója a Kr. e. III. évezred első harmadára tehető. A Dél-Dunántúlon a vucedoli kultúra központi jellegű településein figyelhető meg az új, már sajátosan bronzkori jellegű fémműves technológia első alkalmazása. A vucedoli kultúra helyét a korabronzkor későbbi időszakában a Balkán-félsziget központi és déli területeiről származó somogyvár-vinkovci kultúra foglalta el. (8. tábla 1. kép) Nem sokkal később a folyamatos déli kapcsolatok eredményeként a Duna mentén és a Sió völgyében alakult ki a nagyrévi kultúra. A kultúra korai közösségeinek nyomait eddig főként réteges, úgynevezett teli-településekről ismertük. A Duna magas löszpartjának (pl. Dunaföldvár-Kálváriahegy) és a Sió völgyének (Sióagárd-Gencs) bizonyos pontjain kisebb-nagyobb megszakításokkal több száz éven át telepedtek le a korai, majd a középső bronzkorban élt emberek. Az elpusztult, leégett és ugyanazon a helyen újra felépített tapasztott-vert agyagfalú házak maradványai az idők során dombokká változtatták az egykori alacsonyabb kiemelkedéseket, így ezek a helyek a bronzkori közösségek életének, életük mindennapjainak kronológiai lenyomatát őrizték meg az utókor számára. A központi jellegű, nagyobb falvak mellett azonban létezhettek kisebb tanyaszerü települések is. Ennek újabb bizonyítékaként a közelmúltban az S-9 autóút nyomvonalán egy kis település hulladékgödrökből álló nyomai kerültek feltárásra. A gödrökbe a korszak jellegzetes, javarészt díszítetlen bögréi, korsói mellé nagyobb fazekak és tárolóedények töredékei kerültek (8. tábla 2-3. kép, ill. szövegközti rajz). A korai bronzkor végén a Dunántúlon új kerámiadíszítést használó népesség, a kisapostagi kultúra jelent meg, mely a középső bronzkor elején (a Kr. e. XIX. században) továbbfejlődött és kialakult a mészbetétes kerámia kultúrája. Elnevezését díszes edényeiről kapta: a kézzel készített korsók, bögrék felületébe kiégetés előtt fa- vagy csonteszközzel mintákat mélyí25 Egyfülű agyagedény