Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Mráv Zsolt: „VALENTINIANUS ... IN IPSIS QADORUM TERRIS QASI ROMANO UITI IAM VINDICATIS AEDIFICARI PRAESIDIARIA CASTRA MANDAVIT.” (Amm. Marc., XXIX. 6,2) – I. Valentinianus kvád külpolitikája egy vitatott Ammianus Marcellinus szöveghely tükrében
mindkét objektumban (és építési felirataik alapján a Dunakanyar erődítményeinek többségében) építkezési munkálatok közvetlenül a Kr.u. 374es kvád-szarmata támadást megelőző időben zajlottak. A Notitia Dignitatum (továbbiakban Not. Dign.) valeriai fejezetében olvasható a Praefectus legionis, Transiacinco sor (Not. Dign. occ. XXXIII 65.). A Transacincum (Transaquincum) meghatározás alatt - a római transpraepozitiós földrajzi névadás gyakorlatának megfelelően - valószínűleg nem erődnevet, hanem a legio II adiutrix praefectusának parancsnoksága alatt álló, Aquincumon túl fekvő területegységet kell értenünk. 49 Nem tudjuk, hogy mikor hozhatták ezt létre és azt sem, hogy a lista végén való szereplése az erődnevektől eltérő jellegével magyarázható vagy csak későbbi betoldásra utal. Egy azonban bizonyos, hogy a legkésőbb Kr.u. 365-ben összeállított valeriai listában már szerepel. 50 A Not. Dign. tanúsága szerint tehát Valentinianus uralkodása idején létezett Aquincum előterében, a kvád-szarmata határvidék közvetlen közelében egy római katonai igazgatás alatt álló terület, amelynek kiterjedése mindig az aktuális É-i sáncvonalig terjedhetett. Összefoglalásképpen az események menete és Valentinianus stratégiai elgondolása a következőképpen rekonstruálható: A sánc belső - s egyben első és legkorábbi - vonala valószínűleg I. Constantinus, de legkésőbb II. Constantius uralkodása alatt már állt és használatban volt. (A sánc stratégiailag legcélszerűbb vonalának kiválasztása miatt bizonyos szarmata területeket akár fel is adhattak.) Ekkor kerülhetett sor Transaquincum létrehozására is, amelynek az aquincumi légió ellenőrzése alatt álló területe ekkor még csak az első sáncvonalig érhetett. Valentinianus - mivel az első vonal a határra háruló nyomást a Dunakanyar stratégiailag kedvezőtlen kiszögelése és a nehezen védhető Szentendrei-sziget felé terelte - előre kívánta NAGY 1942, 747, 753; NAGY 1973, térkép; MRÁV 1996, 14-15. A római földrajzi névadásban a trans praepositió valamilyen földrajzi objektumon (általában hegy vagy folyó) túl fekvő nagyobb kiterjedésű közigazgatási körzetet, területegységet jelent. Gyakran szerepel az ilyen nevet viselő vidékeken élő népek rómaiak által adott nevében is. Jelentése: „valamin túl, valaminek a másik oldalán" s nem „szemben" vagy „átellenben", mint a contra kifejezésnek (MRÁV 1996, 14). Vitruvius csillagászati szövegkörnyezetben a szemléletesebb ábrázolás érdekében a trans és a contra előtagokat - bizonyítva azok eltérő jelentését egyetlen szófordulatba foglalva használja (conlocavit ... alterum cardinem transcontra sub terra ... Vitr. 9.1.2.; ... cum ... lunae orienti sol transcontra sit ad occidentem. Vitr. 9.2.2.). A Not. Dign.-ban egyidőben, egy fejezeten belül találkozunk a két praepositióval, ebből következik, hogy a forrás azok között különbséget tesz. Az általános trans praepositiós névadási gyakorlattól első látásra két, helynevet takaró aldunai földrajzi név tér el: Transmarisca (Ptol. 3, 10, 5; It. Ant. 223, 1; Tab. Peut.; Not. Dign. or. XL 23, 34, 35; Procop. de aedif. IV, 7.) es Translitus (mutatio Translitis: It. Hieros. 566, 9; Id.: TIR K-34, 126). A Transmarisca név egy Marisca vagy Mariscum nevű, folyón túl fekvő területből vezethető le (FERENCZI 1994, 148), a Translitus helynévnek pedig „(folyó) parton túl" jelentése utal területegységre. Mindkét név tehát egy sajátos névátviteli szokás eredménye, amely során eredetileg területeket jelentó földrajzi neveket használtak fel a rajtuk alapított települések elnevezésére. SOPRONI 1978, 158 vö.: HOFFMANN 1969/70, 117. 86
