Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)

Kőhegyi Mihály: Tímák Kálmán kalocsai tanár levele Paulovics Istvánhoz, az ismósi erőd ügyében

Kőhegyi Mihály Tímár Kálmán kalocsai tanár levele Paulo vies Istvánhoz az imsósi erőd ügyében Paksi Duna-mederben lévő „szikla" létezésére már a múlt század harmadik harmadától kezdve felfigyeltek az amatőr régészek. 1882 telén olyan alacsony volt a Duna vize, hogy a sziklák (lényegében egy régi épület romjai) kilátszottak a mederből s ezért sokan kirándultak a romok megszemlélésére. A Paksi Közlöny I. évfolyamának 1. száma a címoldalon ad hírt erről olvasóinak s mindjárt hozzáteszi: ,Mivoltáról kétféle nézet van elterjedve, úgymint némelyek azt hiszik, hogy az a Paks fölött volt kilenc íves római hídnak pestrészi hídfeje és a hidat védő erőd volt, mások pedig a Szt. István király által alapított Modochai templom". Mindjárt állást is foglal, mikor így folytatja: azonban Madocsa ide még jó óra járás", azaz a névtelen cikk írója inkább hisz az első állításnak. Közli továbbá, hogy Szekszárdról kirándulni szándékozik ide egy társaság.

1 A pesti Ellenőr című, este megjelenő lap riportere, nyilván a Paksi Közlöny híradásán felbuzdulva, a helyszínen járt. Hosszú beszámolója nyomán immár az egész ország értesülhetett a romokról.

2 Közli, hogy a hajózás lehetővé tétele tekintetéből dinamittal fogják a jövő hónapban szétrobbantatni a romokat. Az újságíró, legalább is a kirándulást illetően jól értesült volt. Február első napjaiban Perczel Dezső alispán vezetésével valóban nagy társaság kirándult a romokhoz. Néhány helyismerettel rendelkező öreg molnár és halász segítségével körülevezték a romokat és a vízből kimagasló részeken ki is szálltak. Dr. Nóvák Sándor orvos, aki régészkedett is szabad idejében, előadást tartott, melyben állást foglalt „e romoknak világos római eredetéről". Közben Simonyi Mihály és Tóth Károly mérnökök szakszerű fölvételeket eszközöltek azaz felmérték a romokat. A Dunából kilátszó rész 30 m

2 területű volt. Megállapították, hogy az átvágás következtében a régi kőfalak sarkantyúként viselkedtek, ezért a Duna mindinkább alámosta azokat és mögéje került. Az új meder kialakulását nagymennyiségű sóskúti homokkő behányása által igyekezett megakadályozni a Duna Gőzhajózási Társaság, hiába, azonban az elszakíttatás ma már ténnyé vált. A rom egész terjedelmében megkerültetett és mint hatalmas zátony-csoport a folyam sudrának [nyilván nyomdahiba a sodrának helyett] kellő közepén áll, a bal parttól(l) mintegy 30 ölre bent a folyamban." 1 Paksi Közlöny I. évf. 1. szám 1 p. (1882. január 29.) 2 Római erőd a Duna közepén. Ellenőr, XIV. évf. 56. szám (1882. január 31.) 45