Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Zsidi Paula: Hídfőállás az aquincumi polgárváros és katonaváros között
hídfőállás maradványai a Dunaparti út építéséhez kapcsolódó szondázó jellegű feltárás során kerültek elő 1978-79-ben. Az előkerült emlékek az építkezés során nem pusztultak el. Megmaradásukat annak a szerencsés véletlennek köszönhették, hogy a Dunaparti út óbudai szakaszán egy működő csónakházat kikerülve, mintegy 100 méteres szakaszon módosították az út nyomvonalát. így a Dunaparton a zöld lombok között alacsony vízállásnál ma is láthatók a maradványok. (3 .kép) Az 1978-ban és 1979-ben lezajlott két rövid ásatási kampány 6 , mindkét alkalommal a rövid - egy-két hetes - őszi alacsony vízállást használta ki. Eredményeképpen egy cölöpökre épült, kőfalazású, sokszögletű alaprajzot mutató, megújított építmény néhány összefüggő részletét hozta felszínre 7 . Miután a leletmentés során csak szárazföldi módszerek alkalmazására nyílt lehetőségünk az útépítési keretből, meg kellett elégednünk az építmény víz feletti részeinek kibontásával. 8 A feltárást, a meredek part és a szűkre szabott idő- és pénzügyi keretek miatt, kutatóárkokkal végeztük, így elsősorban az építmény kiterjedésére és alaprajzára vonatkozóan nyertünk adatokat.(4.kép) Az építmény a kutatás szerint legalább 20x20 méteres területen helyezkedett el, s déli, mintegy 110 cm szélességű, eredetileg cölöpökre rakott kváderekből emelt fala maradt ránk legteljesebben.(5.kép, A-B metszet) A déli fal feltárt szakasza keleten és nyugaton egyaránt megtörik. A Duna jobb partot pusztító tevékenysége folytán az építmény keleti része már nem maradt meg, az északi rész pedig valószínűleg már a csónakház területére esik. A nyugati traktus feltárását az igen magas, meredek part és az ott haladó út akadályozta. Előkerült azonban néhány, az építmény belső osztását szolgáló keskenyebb fal. Ezek szerkezetük alapján a használat különböző fázisaiban kerülhettek kialakításra. Az építmény szerkezetének legjellegzetesebb eleme, a kváderköves alapozást a külső oldalon kísérő cölöpsor (szádfal), már az első, 1978. évi feltárás során előkerült. (6.kép) A következő évben tovább követtük a cölöpsort keleti irányban, egészen a Dunáig. A szádfalas kőalapozásra került a felmenő fal, amely a metszetek tanúsága alapján egészen a XIX. századig látszódott a felszínen. Használata azonban az újkorban egyelőre nem bizonyítható, tekintettel arra, hogy az általam átnézett, a XVIII.-XIX. századból származó térképek egyike sem jelöl ezen a helyen felszíni építményt. 9 A helyenként 2 méter magasan emelkedő falazaton azonban jól láthatóak az átépítések, 6 ZSIDI 1980, 36, ZSIDI 1984, 471. 7 A leletmentést Szirmai Krisztina kezdte el, munkáját ezúton is köszönöm. 8 Később, 1990-es ével elején a hídfőállásnál és a Nagysziget keleti oldalánál a Duna medrében búvárok tájékozódtak a mederben lévő esetleges falakról, Németh Margit és Kérdő Katalin régészek szakmai irányítása mellett. 9 Ezúton szeretném megköszönni Holló Szilviának a BTM Kiscelli Múzeumában őrzött térképek megtekintésében nyújtott segítségét. 258
