Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)

Szirmai Krisztina: Albertfalva, vicus (1994, 1996) (Előzetes beszámoló)

Az ásatásokon előkerültek a település Flavius-kori ipari jellegű objektumai is. Elsőnek említhető egy olyan műhelyrészlet (4.kép.), mely kelet-nyugati irányú, lekerekített sarkú nem teknőkkel, hanem mélyebb kádakkal rendelkezett. A kádak méretei: 75 és 150 cm szélesek és 2.70 - 3 méter hosszúak. (6-7.kép.) A kádak falait és alját átl. 2.5 cm vastag tapasztassál látták el. Az aljtapasztás nyoma már nem teljes vastagságban maradt meg az északi kádnál (5.kép. B-B/l. metszet), a déli kádnál pedig már nem maradt meg az eredeti aljtapasztás. (5.kép. A-A/1, metszet). A tapasztások anyagát röntgen-diffrakciós módszerrel vizsgáltattuk meg.

5 A kádak körül cölöp és karósor és egy tapasztott aljú kemencenyom is jelentkezett. A kádaktól délre pedig egy 2.5 méter átmérőjű kerek beásás nyoma mutatkozott. Kibontása után kiderült, hogy az agyagos, löszös, homokos betöltés tölcsérformát mutatott a fekete iszap felett. (5.kép. CC/l. metszet, 8.kép.) Az előkerült műhelyjelenségek szerint itt a melegítés, áztatás és szárítás, esetleg még a szűrés stb. munkafázisának maradványait is megtaláltuk. A műhely teljes területét nem volt módunkban feltárni, eredeti funkciója még nem állapítható meg. A vicus nyugati részén pedig egy ipari létesítmény kb. 50 méter hosszan feltárt - nem teljes - szakasza említhető egy- és helyenként kétágú csatornákkal, ülepítő teknőkkel. Ez a konstrukció valószínű, hogy egy nagyméretű officina fullonum szint alatti rendszerét mutatja. A következő ipari jellegű emlékek: a kemence és tűzhelymaradványok. Ezek közül hetet tártunk fel. A kemence és tüzhelymaradványok két változatban jelentkeztek - a vicus épületein belül és kívül, a szabadtéren. Ezek az ipari jellegű emlékek házakban, gazdasági épületekben és ipari műhelyekben is előfordultak. A feltárt kemence és tüzhelymaradványok kör alakúak, 1.20 - 1.50 méter átmérőjű tapasztott aljak. Végül, az ipari jellegű emlékekhez sorolhatjuk a vízelvezető árokrendszer északkeleti-délnyugati irányú maradványát is. Ezt 20 méter hosszan tártuk fel. A Flavius-kori jelenségek pusztulását követő planírozás után, a 2. század első évtizedeiben, a vicus nyugati részén egy kelet-nyugati irányú távolsági út újabb 30 méter hosszú szakasza került elő, mely út a via decumana folytatása északnyugati irányban.

6 Itt, a vicus nyugati részén feltárt kőalapozású, agyagfalas épületek köves szintekkel, az út déli oldalán húzódtak. A vicus 5 Az anyagvizsgálatokat Kriston László fizikus végezte el. (Kriminalisztikai Intézet) A kutató engedélyével közöljük itt a vizsgálatok eredményeit: Az északi kád oldaltapasztása és a III. felület déli részén lévő tapasztott felület világosszürke, finomszemcsés, csekély szilárdságú. Összetétel: kvarc, kalcit, dolomit. 1 nm-es filloszilikát, klorit, földpátok. A tapasztások színében, szemcseméretében és összetételében meglévő igen nagy hasonlóság alapján a két tapasztás anyagának lelőhelyét azonosnak tekinthetjük. 6 SZIRMAI 1994-1995, 36. és 3.kép. 226