Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)
Bóna István: A kisdorogi római tégla lelőhelyéről és előkerülési idejéről
téglákat ástak ki s mint mondják kocsi számra hordták haza'. A múlt héten Bayer János szántóföldjén 4 római sírra bukkantak, az egyikben 'női csontvázat s karján két bronz karkötőt' , egy másik sírban 'egy kis agyag bögrét' találtak, s ezen kívül 'rendkívül sok római malter-törmelék s mintegy négy méter hosszúságú homokkő alapfalazat' is felszínre került. ' Úgy látszik, hogy az egész dombtető hajdan római temető volt.' ", 26 A Thomas Edit által kinyomozott 27 lelőhely keletre van Kisdorogtól, a tabajdi út mellett, a Juhej-pusztai elágazással szemben. Az 1901. évi, sokkal nagyobbnak látszó római temető viszont éppen ellenkező irányban fekszik, Kisdorogtól nyugatra, Kovácsi irányában. Aligha véletlen, hogy 1984-ben éppen erre, a Tevel felé vezető út mellett, a bonyhádi útelágazástól nyugatra, a Hegyszántók/Bergacker dűlőben került elő újból nagyobb későrómai temetőrészlet, illetve dúltak szét többek között téglasírokat is. 1985-ben ugyanott Péterfi Zsuzsanna és Várady Zoltán további 12 sírt tárt fel, all. számú épített téglasír volt. A temető IV.századi. 28 - Bár teljes bizonyossággal egyelőre nem azonosítható, a valószínűség nagy fokán mégis állítható, hogy a dombhátat borító nagyobb római temető egy-egy részletéről van szó, s egyben téglánk valódi lelőhelyéről. Végezetül valami meglepőt arról, hogy téglánkat már legalább hat évtizede számon tartja a legilletékesebb szakirodalom. Pannónia ókeresztény régészetének nagymestere örökbecsű összefoglalásában, az 1938-ban közzétett Pannónia Sacra-ban olvashatók az alábbiak a szekszárdi múzeumról szólók legvégén: „Szekszárdi leletként került be a városi múzeumba egy nagy római tégla, melybe még kiégetés előtt több kurzív betűt és egy női alakot karcoltak be. Ennek a n ői alaknak ruházata a Kr.u. IV. századi ruhaviseletet tünteti fel, s teljes homloknézetben két kezét feltartva a keresztény m űvészet oráns tartásban ábrázolt női alakjaira emlékeztet." 26 SZILÁGYI MIKLÓS, Régészeti leletek és leletmentések híre a szekszárdi újságokban (1897-1910). BBMÉ 10-11. 1979-1980(1982). 417. 27 Valóban kinyomozta, mivel belül volt azon a 30-40 esztendőn, ameddig az emberek, embercsoportok emlékezete az időben megbízhatóan visszanyúlott, - sorozatosan ugyanezt tapasztalata e sorok írója is dunántúli longobard temetők lelőhelyének nyomozásakor. 190l-re 1966-ban már csak kivételes szerencsével emlékezhettek volna, engem egyetlen egyszer ért ilyen szerencse, az 1885.évi bezenyei sírok kapcsán, amelyekről idős adatközlőmnek nagyapja kisgyermek korában mesélt (1964). Tolna megyében a németek kitelepítése vagy megrostálása miatt sosem jártam sikerrel, a német Kisdorogon ezzel eleve számolni kellett volna, s kell ma is. 28 V.PÉTERFI ZSUZSANNA - VÁRADY ZOLTÁN, A kisdorog-Hegyiszántók dűlői későrómai temető. Das spätrömische Gräberfeld von Kisdorog Bergäcker-Flurstück. BBÁMÉ 14. 1988. 179-204. Az utolsó oldalon a VIII. t. 1. a lelőhely térképe. 29 NAGY LAJOS, Pannónia Sacra. Szent István emlékkönyv (Szerk. Serédi Jusztinián) Bp. 1938. I. 50-51. A szöveghez kapcsolódó jegyzetben az orans figura kapcsán a Dunapenteléröl a mainzi „Central15
