Gaál Attila (szerk.): Pannoniai kutatások: A Soproni Sándor emlékkonferencia előadásai - Bölcske, 1998. október 7. (Szekszárd, 1999)

Nagy Mihály: A pannoniai IV. századi burgus-típusok méretei

Nagy Mihály A pannóniai IV. századi burgus-típusok méretei A Kr.u. 4. század pannóniai burgusai a régészeti kutatás eddigi eredményei szerint szinte kivétel nélkül I. Valentinianus császár uralkodása idején épültek. Alaprajzi sajátosságaik és méreteik alapján valószínűsíthető, hogy az építkezéseket központilag irányították.

1 A burgusok méreteinek és alaprajzainak elemzése lehetőséget nyújt a tipológia

2 további finomítására. Alkalmazott mértékegységek A pannóniai burgusok méreteire vonatkozóan viszonylag sok pontos adat áll rendelkezésünkre. Az alábbi táblázatokban elvégeztük néhány olyan torony méreteinek elemzését, amelyek adatai ismertek a szakirodalomból. Ezeket az adatokat római lábra átszámítva többnyire törtszámokat kapunk. Ennek oka az, hogy a római építészek nem csupán a 16 digitus hosszúságú pes Monetalist, azaz a 296 mm hosszúságú lábat használták mértékegységként. A ma mérhető tényleges méreteket digitusra (18,5 mm hosszúságú hüvelykre) átszámítva néha kerek egész, de többnyire olyan számokat kapunk, amelyek szintén tartalmaznak törteket is. A digitusban kifejezett méretadatokat néhány milliméteres, vagy néhány centiméteres kerekítéssel olyan egész számokká alakíthatjuk, amelyek maradék nélkül oszthatók tizeneggyel. Ebből arra következtethetünk, hogy a legtöbb, I. Valentinianus-kori épületnél nem a pes Monetalist, hanem egy másik mértékegységet, a 11 digitus hosszúságú orthodoront, egy régi attikai mértéket használtak.

4 Ez a viszonylag ritkán alkalmazott mértékegység a nyitott tenyér hosszát, azaz a középső ujj vége és a kéztő közötti távolságot adja meg. A burgusok tényleges méreteit orthodoronra átszámítva, és a kapott eredményt a rekonstruált terv szerinti ideális méretekkel összevetve azt tapasztaljuk, hogy ezek között igen gyakran csupán néhány milliméter vagy néhány centiméter a különbség. Ezek a megfigyelések azt a korábbi következtetést erősítik meg, amely szerint az építőmesterek gondosan elkészített tervek alapján, nagy pontossággal dolgoztak.

5 1 VISY 1995, 268. 2 SOPRONI 1978, 86-96; LŐRINCZ 1990, 103-106; 328-329; MÓCSY 1990, 106-108; 329-330; VISY 1995, 270-274; NAGY 1998. 3 Lásd 1 és 2. jegyzet fentebb. 4 NAGY 1998. 5 A római építészek munkamódszereihez vö.: EVANS 1994, 153-154. 113