Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vadas Ferenc: A szülőházés a város képe a levelek és a vallomásos művek tükrében

...Harangjátékba kezd, ha lépsz, a vén pohárszék, hol néhány csöpp szobor, üvegből a király, s Erzsébet, drága hölgy, királynők gyöngye, áll, egy száradó búkét, emlékül régi táncra, rulett és francia kártyák a pássziánszra (a présen négy kis ász, gyöngyökből kirakott) falánc, mit nagyapám tömlöcben faragott, s egy gyűdi Mária, fából kivágva, finom üvegbúra alatt; s a cifra baldachinon van egy borszemnyi rés; s ha fény elé vonod, láthatd e résen át a gyűdi templomot. Es a sok ős pohár! apáim szája szitta belőlük nedvedet, hatalmas aqua vita!... (Örökségem) Az autók robajára az üvegszekrény most is megzörren, mert újra itt vannak a szép emléktárgyak, némelyik a fél országot is bejárta. A KÖLTŐ SZOBÁJA - „Nagyon akaratos gyerek volt! - sóhajt Anyika. - Mindig meg kellett tenni, amit ő akart! Este például az volt a szokása, hogy vacsora után egész közel tolta székét az enyémhez s az ölembe hajtotta a fejét, így aludt el. Aztán meg úgy tett, hogy a csészét vagy tányért, amiből evett, mikor kész volt vele, csak szépen kieresztette a kezéből. Hiába kapott ki ezért, azt felelte: de hisz ez már nem kell! már üres! olyan, mint a dióhéj, ha már megettem a belét, el lehet dobni! (...) Dehát később is sok baj volt vele! - mondja Anyika s fehér fejével bólogat, míg emlékei a múltban kutatnak. - Egyszer mikor vakációra jött haza, de már tanár volt akkor, mi ebédre vendéget vártunk s Angyus vajaskifliket sütött baracklekvárral töltve, s ezt meg egy tál uborkasalátát jóval ebéd előtt beraktuk az ebédlőkredencbe a hűsre. Mi, persze, kint voltunk a konyhában, ő meg ahogy szokta, fel és alá sétált magában az utcai szobákban és el volt foglalva az ő gondolataival. Mikor aztán terítünk, nincs egy szem kifli se, meg egy csöpp saláta se! Hát amint járkált, együtt megette az egészet. De ne gondold ám, hogy tudta, mit evett!" (Édesanyja visszaemlékezéseiből)

44 Édesanyja visszaemlékezéséből azért idéztünk, mert fiának - saját bevallása szerint - élete első hat esztendejéről „roppant kevés" emléke maradt. Ami maradt, arról sem tudja, hogy ő emlékszik-e rá, vagy másoktól hallotta. Bizonyos dolgok viszont jól megmaradtak az emlékezetében: - "Gyerekkoromban csodagyerek voltam. Otthon apámat bámulatba ejtettem nagy eszem és olvasottságom által, és emlékszem, hogy apám vendégei, táblabírák, mind elcsodálkoztak rajtam, és voltak öreg barátaim. 30