Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vadas Ferenc: A szülőházés a város képe a levelek és a vallomásos művek tükrében

egy érdekes kéziratos naplóját őrzöm még, s tőle való az a Briefe über Kantische Phi­losophie is, - a Kantirodalom egyik legrégibb terméke - amelyen ma is olvasható a tulajdonos neve: Babits Mihály ffl-adéves jogász; valamint egy európai Staatswahr­sager, verses politikai jóslásokkal, a XVIII. századból. Más könyvei szétszóródhat­tak, még születésem előtti időkben; (...) Több könyvem maradt anyámék részéről, ami így érthető. A család egy régi nagybácsija, Kelemen József pécsi kanonok, Vas Gereben, Tarkányi Béla, sőt a protestáns Baksay ifjúkori pártfogója - amiről külön­böző művek több ajánlása tanúskodik - híres könyvbarát volt. Könyveinek egy ré­sze a család birtokában maradt, s nagyapám testvére, egy nyugalmazott honvéd fő­törzsorvos, újra kezdte a K. jelzésű, egyforma barna félbőrkötéses könyvek szaporí­tását, ezúttal egészen más irányban: mert ő regényeket gyűjtött; a magyar nyelven megjelent regények jóformán bibliográfiai teljességű könyvtárát állítva össze, a leg­régibbektől a XIX. század végéig; amit halála után Pécs városára hagyott. A K. jel­zésű könyvek egy harmadik csoportja nagyapám kezében volt; s ezek közül több került hozzám is. Elsősorban latin klasszikusok szép régi kiadásai; aztán néhány magyar könyv is: a Szent István Társulat legelső kiadványai; az Újabb Magyar Nem­zeti Könyvtár, mely Lisztit, Csereit, Szalárdit, Zrínyit tartalmazta; egypár editioprin­ceps Arany, Kemény, Czuczor, Eötvös, Jókai stb.; Petőfi, a 48-iki kétkötetes, se­lyemkötésben; Himfy második kiadása; a Pákh-féle Magyar Nép Könyvtára, mely­be Arany is dolgozott; s a Kazinczy-féle Magyar Ritkaságok, a Sylvester grammati­kájának s a Varjas János E-vokálisú énekének szövegével. Megvan a Hármas Kis Tükör és Szirmay is, de ez már nem azonos példány; s megfoghatatlan eltűnt a Fló­ri-könyv, apró korom e gyönyörűsége. (...) Újabb réteg: Garay János költeményei, nagyapámé, akinek Garay még iskolatár­sa volt. (...) Aztán Blair Hugó kétkötetes esztétikai műve. (...) Aztán a szerencsétlen Dömötör János posztumusz munkái. (...) Már-már a saját magam szerezte köny­vek is emlékek, melyekre meghatódva nézek, akár az apáméira: lévén a »gyermek apja a férfinak«, s minden év apja az utánajövőnek. Itt vannak az Olcsó Könyvtárxé^. füzetei, amiket diákkorom filléreiből vásároltam hajdan s köttettem be piros vá­szonba; itt a Hegedűs Pál-féle hagyaték; ezt mint szegedi tanár vettem át özvegyétől a furcsa, feledett vidéki tudósnak, ki ott tanár-elődöm volt. Ady-relikviáim szintén történeti emlékek már, egy halott emlékei, s irodalomhistóriai dokumentumok: holott mily ifjú modernség eleven ügyei voltak nemrég!" 42 A háború megtizedelte a könyvtárat is. Különös ajándéka a sorsnak, hogy Babits Mihály legkedvesebb könyvei megmaradtak, és most itt sorjáznak a szülőház könyvszekrényeinek polcain. A régi könyvek közé kerültek az ő művei is, azok az első kiadások, melyeket anyjának küldött dedikálva. A bejárati ajtó közelében kecses jávorberakással díszített vitrinben találjuk a csa­lád azon apróbb emléktárgyait, melyek hajdan Cenci néni szobájában egy nyitott pohárszékben voltak. A „régi porcelánok, üvegből való lapos díszkulacs, kávéscsé­szék és teásibrikek mindannyiszor megrezegtek finom csengéseket adva, amikor egy-egy kocsi ment el az ablak előtt": 43 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom