Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vadas Ferenc: A szülőházés a város képe a levelek és a vallomásos művek tükrében

Anyám nagybátyja, régi pap, lilaszin övvel, kanonok, sárgatag ujján nagy gyűrű, az arca sápadt és sovány, arany keretből feketén apró szemével kivigyáz a szép világos nagy falon. (Nem mer csengetni rímmel, mert tudja jól dalom, hogy minden régi kép kisértet a falon.) Ma már csak itt él e falon, de hajdan Rómában tanult, volt kispap ott, pirosruhás; ma már mellén aranykereszt, ma már lilával díszruhás, bölcsen vigyázni megtanult: ma már csak itt él e falon. (Nem mer csengetni rímmel, mert tudja jól dalom, hogy minden régi kép kisértet a falon.) Kisértet, nemcsak a falon, mert lelkemből is kivigyáz villogó szeme feketén (bölcs arca sápadt és sovány, sárgatag ujján nagy gyűrű) lelkem mélyén egy kanonok fülel, valami régi pap. (Anyám nagybátyja régi pap) A FOGADÓSZOBA A legtágasabb földszinti teremben, a régi helyén pompázik faragott díszeivel „a piros plüs garnitúra, melyet Miska még házasságuk legelső idejében vásárolt Budapesten" - ahogy a Halálfiai-bó\ ismerjük. A baloldali ablak mellett a nagymama íróasztala áll. Fölötte arcképe, egy szekszárdi alkalmi festő műve. Az alanti portrét unokája rajzolta. „Mikor az öreg, anyám apja meghalt, akkor meglehetősen rossz anyagi helyzetben maradt az öreganyám, gyermekeivel, akik félig-meddig felneveletlen gyermekek voltak. Maradt egy szőlő meg egy ház. 24