Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Vendel-Mohay Lajosné: Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei – 1938–941

112. TÖRÖK SOPHIE ÉS BABITS MIHÁLY - ÖZV. BABITS MIHÁLYNÉNAK /Budapest,/ 938. máj 26. Kedves Anyikám! Hónapok óta készülök már Anyikának levelet irni, de a műtét előtt

1 olyan rémületben éltünk, hogy semmi jót se Írhattam volna és sehogysem tudtam rászánni magam, hogy Anyikát rossz hírekkel rémítgessem, akkor is borzasztó az ilyen, ha az ember jelen van, s el tudom képzelni, milyen rossz az ilyesmit távolból és tehetetlenül hallani. De tudom, hogy anyika Györgyikétől Pistától

2 és a kis pap Lacitól

3 úgyis hallott hirt Mihályról, Györgyike éppen Mihály egyik legrosszabb napján volt jelen - azóta Mihály hála Istennek már sokkal jobban van, 4 kilóval több, mint műtét előtt volt, rossz csak az, hogy még mindig kanüllel lélegzik. Kapott ugyan egy turnus röntgenbesugárzást,

4 de ez még nem mulasztotta el a daganatot, ősszel majd újra kap röntgent, reméljük az majd segit, s akkor a kanült el lehet távolitani és rendes úton lélekezhetik. Most az orvosok megengedték, hogy Esztergomba mehessünk, mindannyian nagyon örülünk ennek, talán pünkösdkor már ott is leszünk. A kanült 8 naponként cserélni kell, de Esztergomban is vannak jó orvosok. Kedves Anyikám, még megirom, hogy Ildikót pár napja gimnáziumba Írattuk, ő már ilyen nagy lány, nagyon okos és kedves gyerek, már alig rossz, a fényképeken, amit küldök, is látszik, milyen nagy már. Uj lakásunk nagyon szép,

5 a régit Mihály nagyon nem szerette, mert az egész kilátást elépítették előlünk, ennek csak az a hátránya, hogy nagyon drága és nehezen tudjuk fizetni. Nagyon szeretnék Anyikáékról is hirt hallani, tessék legalább egy kártyát irni, nagyon reméljük, hogy Anyika most egészséges! A kedves Nennének javulást kívánok, Anyikának sokszor csókolja kezeit szeretettel Ilonka (Babits Mihály, kézírásával:) Kedves Anyám, már én is nagyon régen kellett volna hogy írjak, dehát igazában csak szomoritani tudtalak volna. A műtét után különben nagyon sokáig - legalább öt hétig - csak féligmeddig voltam öntudatnál s még azután is olyan fájdalmak gyö= törtek, hogy semmire sem voltam képes, sem gondolkozásra, sem mozgásra. Fáj= dalmaim bizony még ma is vannak, állandóak és néha elég gyötrők. De legalább tu= dok már beszélni, ha akadozva is, és valamelyest mozogni is, bár hazulról alig járok ki. Egyébként normális testsúlyomat kezdem már visszanyerni s remélem, Eszter= gombán egészen rendbejövök. Bizony szeretnék Szekszárdra is eljutni. De ez sok= kai nagyobb dolog, s egyelőre nem lehet. Remélem, te most jól vagy, de szeretnék már hallani rólad. Régen nem tudok Pistáékról se semmit. Nenne vájjon aránylag tűrhetőbben érzi most magát?

6 A mellékelt képek Ilonka művei, ő küldi; s minde= niknek hátára irtuk, hogy mit ábrázol.

7 Kézcsókot és sok=sok jókívánságot küld szerető fiad Mihály 165