Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)
Szekszárd Babits Mihály számára több mint szülőváros, és a szülőház varázsa is sajátos, mert gyermekkorának színterei beépülnek művészetébe. Minden és mindenki megihleti, aki vagy ami a közelébe kerül: a kert a kút, a présház és a Bartina három keresztje íródik versbe vagy regényeinek lapjaira. Lelke madár, „tág terek lakója, noha mindig visszajár fészkébe" - a levelek szárnyán is. A kötetünkbe felvett személyes hangú írások a jókívánságok mellett testi és lelki bajokról, lakáscserékről, telek- és villavásárlásról, Ildikó, a fogadott gyermek életéről, a Nyugat szerkesztésével és a Baumgarten-alapítvánnyal járó gondokról szólnak, egyszóval mindenről, amit a levelek írója a család tudomására kívánt hozni. Babits Mihály életének utolsó húsz esztendeje személyes drámákkal, megpróbáltatásokkal és betegségekkel van teli. A sírhoz vezető út stációit az édesanyjához címzett levelek is megfestik. Keserűség és remény váltogatják egymást a kézzel vagy géppel írt sorokban. Hogy a most közreadott levelek mennyiben módosítanak a gyermekszülő-testvér-rokon viszony eddigi megítélésén, s hogy az életpálya különböző szakaszaiban milyen változások és hangsúlyeltolódások érzékelhetők a családtagok kapcsolataiban, arra a bevezető tanulmány írója keresi a választ.