Vadas Ferenc (szerk.): Dallá ringott bennem kétség és láz. Babits Mihály (és Török Sophie) szekszárdi levelei (Szekszárd, 1991)

Szekszárd Babits Mihály számára több mint szülőváros, és a szülőház varázsa is sajátos, mert gyermekkorá­nak színterei beépülnek művészetébe. Minden és mindenki megihleti, aki vagy ami a közelébe kerül: a kert a kút, a présház és a Bartina három ke­resztje íródik versbe vagy regényeinek lapjaira. Lelke madár, „tág terek lakója, noha mindig visszajár fészkébe" - a le­velek szárnyán is. A kötetünkbe felvett személyes han­gú írások a jókívánságok mellett testi és lelki bajokról, lakáscserékről, telek- és villavásárlásról, Ildikó, a fogadott gyer­mek életéről, a Nyugat szerkesztésével és a Baumgarten-alapítvánnyal járó gondokról szólnak, egyszóval minden­ről, amit a levelek írója a család tudomá­sára kívánt hozni. Babits Mihály életének utolsó húsz esztendeje személyes drámákkal, meg­próbáltatásokkal és betegségekkel van teli. A sírhoz vezető út stációit az édes­anyjához címzett levelek is megfestik. Keserűség és remény váltogatják egy­mást a kézzel vagy géppel írt sorok­ban. Hogy a most közreadott levelek mennyiben módosítanak a gyermek­szülő-testvér-rokon viszony eddigi megítélésén, s hogy az életpálya kü­lönböző szakaszaiban milyen változá­sok és hangsúlyeltolódások érzékelhe­tők a családtagok kapcsolataiban, arra a bevezető tanulmány írója keresi a vá­laszt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom