Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

minthogy 1708 szeptember 7-én, szent-gróthi táborából a következő szép harc­téri jelentést tegye Bercsényinek: „ . . . Négy részrül lévén környül vétetve az ellenségtől, úgymint a Duna mellől Haister által egyfelől, Kreuz nevü német tiszt Oberstwachmeister (főstrázsamester, azaz őrnagy) Fluckkal, rácsággal és horvátsággal Pécs tájékán, másfelől, Draskovich János hasonlóképen horvátsággal és rácsággal Légrádtul harmadik felől, nem különben Nádasdy Ferenc per se maga corpussával Sopron tájékán negyedik felől — rettenetesképpen meg­rémült vala az a föld népe, elől tűz s hátul viz között lévén. Azért az állapotban, hosszas consultatióm után azt deliberáltam, hogy azon négy részrül reánk jövő ellenségnek egyik felekezetét, a kivel tudni illik könnyebben bírhatnék, mégűzöm; a minthogy mindgyárást adtam kemény orderemet Nemzetes vitézlő Béri Balogh Ádám lovas Fő-Colonellus urnák — kinek nincsen mássá activitássára nézve ezen darab földön (Dunántul) Bezerédyn kivül, hogy melléje vévén Tekintetes Nemzetes Somogyi Ádám reguláris forma regimentjét, nem különben Nemzetes vitézlő Szekeres István lovas Fő-Colonellus uram ezerit, ugy szintén Tekintetes Nemzetes Balogh Ferenc ezerit és Tekintetes Nemes Szala vármegyébül exurgált Tekintetes Nemes Bessenyey László uram directiója alatt levő föld népét, adjungálván emiitett Colonellus Balogh Ádám úrhoz két tarackot, ahhoz kívántató monitióval: menjen egyenesen a Pécs tájékán lévő ellenségnek tövibe és ott vagy nyer szerencséssen, vagy veszt reménytelen, aggrediálván teljesen eltörlessze. Megértvén azért Heister is föltett igye­kezetünket: nyakra-főre sietett a Duna mellől Fejérvár felé, onnét Simontornyáig penetrálván. Vévén azonban észre megnevezett Balogh Ádám uram Heisternek elérkezését: mintha országos harcnak köllene menni, rendelt seregekben vévén magát, sok biztatásom után resolválta magát az rácságnak megcsapására, a minthogy assecuráltatott is általam, hogy ha azon operation szerencséssen által esik, jövendőbeli promotioját fogom sollicitálnom Fölséges és méltóságos principalisimnál (Rákóczit és Bercsényit érti) ezért mint régi, tanult, szép hadi experintiával biró férfiú, előtte viselvén, hogy inter duo mala minus esset eli­gendum, egy szívvel lélekkel neki menvén az ellenségnek, sok kanonérozások és puskázások után Isten kegyelme által annyira dissipálta az ellenséget, hogy abbul alig mehetett el talán harmincig való a lovassábul, az infantéria mind ott veszett; a ki véle volt Kreuz nevü német tiszt, salválta életit, de Oberst-Wachmeister Fluck és az rácságnak egy főkapitánya elevenen elfogattattanak, — feles zászlót és dobokat is nyervén. A mi részünkről mennyi sebesseink maradtanak s mennyijen haltanak meg: az minapi levelemben megküldöttem specificatióját Excellentiádnak. Heister is látván, hogy Balogh Ádám uram szerencsésen átesett a rácságon : Simontornyától Csesznek felé vette útját, remélvén, hogy egy lövés nélkül kezéhez vehetné." Az ellenség vesztesége óriási volt. Majdnem az egész sereg megsemmisült. Az 5700 emberből 3000 fekszik a kölesdiek által ma is „Nyugovó dombnak" nevezett csatatéren. Mint a Pozsonyi labanc napló mondja: a „Fluck alezredessel Eszékről kihozott német lovasból is háromszázig valót áldoztak fel a kurucok!" A sereg megmaradt részét a Kölesdtől nyugatra eső Kistormás mellett levő Tókert ingoványaiba szorították, a többiekre pedig napokig vadászva, egészen a baranyamegyei Vörösmartig űzik, ahol egy részük átmenekült a Duna—Tisza közbe s ott, amint Rákóczi 1708 szeptember 24-én Bercsényinek irja: „valami tizennégyszáz lovas, és gyalog verte össze magát a Bácskaságról, Maros tájéká­ról és az Balogh Ádámtul megveretett s az Dunán által Veres-Martonnái költözött rácok hulladékjából és kétségkívül el is oszlott, mert Szemere László brigadéros, Bessenyey Miklós ezredes hadait, ugy Perényi Miklós hajdúit is kocsikon, nyomban utánuk küldöttem." (A kölesdi harcról: Thaly Kálmán, Vasárnapi Újság 1864. évf. 288. lap.) A győztesek birtokába jutott a tábornoknak minden felszerelése is. 24 zászló, 3 ágyú, sok rézdob s 500 élelemszerrel és rablott holmival megrakott szekér, ugy hogy az elébb idézett Pozsonyi labanc napló szerint a katonaság által megtartott szokásos kótyavetyén egy szekeret portékástól, marhástól meg lehetett venni 5—6 forinton. Az augusztus 3-i trencsényi vereség után nagyjelentőségű volt ez a győzelem. „Béri Balogh Ádám vitézsége megmentette a Dunántult s a trencsényi csapást jó részben visszatorlá." (Thaly: Bottyán János.) Heiszter félve Eszterházy

Next

/
Oldalképek
Tartalom