Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

a sebesülteken kivül. Az övéik közül Saecula ezredesen kivül megsebesült 1 kornétás, 1 őrmester és 6 közlegény. A hiány pedig nem több, mint egy hadnagy (a német szövegben „hadnak") és két közlegény. Az ezredes jelentése elmondja még, „hogy az ellenséget a szőlőkbe ugrasztották s mikor előcsapataik megérkeztek 20 mértföldnyire üldözték. Végre egy árokhoz értek, annak túloldalára menekültek. Balogh Ádám személyesen igyekezett embereit uj támadásra bátorítani, de az árokból, ahova ugrasztották, nem tudott kievickélni. A rácok már készen voltak reá, hogy fejét veszik, de mikor a sebesült Saecula ezredes oda ért, megkegyelmezett neki. Vele együtt fogságba estek: Eszterházy segédtisztje, Palásthy Imre, egy kornétás, Sachgoti Mihály (valószínűen: Ságodi) és 6 közember. Azok közül, akik a rácok kezébe kerültek, egy sem maradt életben. Az éjszaka hozott csak békét a két félnek. Az ellenség létszáma 350, saját bevallása szerint javarészben önkéntesekből és tisztekből áll, akik semmi mást nem hisznek, minthogy ezúttal pórul jártak!" Thaly Kálmán is körülbelől igy mondja el az esetet. Szerinte Balogh Ádám Bonyhád felől jött volna jobbára tisztekből álló 140—150 főnyi csapatával a Bátaszék feletti hegyekre. S mikor meglátta a Szekcső felől jövő 500 főnyi rác csapatot, lecsapott rájuk. Ez körülbelül a bátaszék—pécsi vasúti vonal felett való hegyeken lehetett, ami megfelelne az ezredes jelentésében foglaltaknak, hogy t. i. 20 mértföldnyire üldözték a menekülő kurucokat, amig aztán Balogh Ádám hires Murza lova a szekszárdi határban, a csatári toroknál, a megáradt Czinka-patak iszapjában összerogyott s maga alá temette gazdáját* S most kezdődött meg Balogh Ádám igazi kálvária-járása. Az elfogásáról szóló katonai jelentés szerint már Petrasch ezredes is szigorú vallatás alá veszi. Faggatja az eltűnt Kecskeméthy és Terscsánszky felől. Balogh azt hiszi, hogy a csapat zömével Pápa felé ment, Nehm táborszernagy őxcellenciájához kegyelmet kérni. Ugy látszik azonban, Balogh gavallérosan menteni akarja tiszttársait, amikor kijelenti, hyogy „Terstyánszky már régen elfogadta volna a császári kegyelmet, ha ő, másokkal együtt erőszakkal vissza nem tartja." Avval is dicsekedett, hogy néhány napja egy hadnagyát, aki „labanc"-cá akart lenni, „archipusiroztatta." (agyon lövette.) Nem csak hűségének, hanem elszánt bátorságának is jele azonban, amikor az ezredes jelentése szerint „beismeri azt is, hogy fogolykép is hűségben Rákócziért élni és meghalni kész!" Ez az urához való becsületes magyar hűsége okozta halálát. Érsekújvár eleste csak növelte Pálffy tekintélyét Bécsben. Az eleinte felülkerekedett Heiszter bukása után, leányának, Mária Annának, a „fiatal uralkodó barátnőjének" befolyására 1710 szeptember 27-én mégis csak ő lett Magyarország katonai főparancsnoka, aminek Rákóczi maga is örült, mert Károlyi ráhatása folytán, már előbb is a béke gondolatával foglalkozott. (Lukinich.) Pálffy János november 3-án indult Pozsonyból Buda felé s 10-én érkezett Pestre. Képzelhetni, milyen nagy öröm volt reá nézve áz általa annyira gyűlölt Béri Balogh Ádámnak október 29-én, Szekszárdnál történt elfogatása. Büszke, * A szekszárdi határban ma is jelzi ezt a helyet egy több százados, sokszor villámsújtotta szilfa, amelyről Forster Zsigmond azt a mondát jegyeztette fel Thaly Kálmánnal, (Nemzeti Muzeum. Thaly-kéziratgyüjtemény, 29. k. 144) hogy ezt a nevezetes fát a néphit szerint a mohácsi vészkor egy török basa dugta volna a földbe. Ezt a mondát én itt nem hallottam. Nagyon hasonlít ez az igy ledugott fa a Tannhäuserböl ismert földbeszurt s ott kivirágzott bothoz. 63