Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

szándékomat Tiszt Uraimék közlése nélkül nem cselekedtem. Egy gonosz szót soha egynek nem szólottam, hanem hogy az Excessusokat megszólottam. Rablanyi tellességgel az országot nem hattam, noha bizony eleget elkövettek és követnek is, ha némelyeket meg is pirongattam, ha megszidogattam az Excessusokat, ez volt Büntetések, ezért legkiváltképpen Tiszt Uraiméknak idegenségekre nem adtam okot." Panaszkodik még, hogy nem csak a közkatonák, hanem a tisztek paripái is mind oda vannak. (Nemzeti Muzeum. Thaly kéziratgyűjtemény XI. 490.) Julius 15-ki kelettel, ugyancsak Almásról Béri Balogh Ádám ir Károlyinak. Személyesen szerette volna elpanaszolni sok injuriáit, de az ellenségtől inpediáltatnak. ígéri hű szolgálatait s kéri ő nagyságának (Palocsaynak) is irják meg, hogy a jó és szép harmóniát ő is tartsa meg vele is. Az utóiratban elmondja, minthogy kenyerük már nincsen a dunántuli révben, sokáig nem késhetnek. Várják a további parancsot s ahhoz alkalmaztatják magukat. „Én bennem senkinek semmi kétsége ne légyen semmiben is, mert halálom utolsó óráimig nem egyebet fognak tapasztalni, hanem egyedül az igaz, állandó hü szolgálatomat, ha jobban és hasznosabban nem szolgálhatok, mint eddig, Isten segítsége által. Csak Felséges Urunk és Méltóságotok minden hízelkedők szavait ne vegye elő s igaz hü szolgálatomról meg ne feledkezzék, hanem extrató is kérem Excellentiádot, legyen jó Patrónus Uram s leginkább azon két alázatos instatiáimat promoveálja Fölséges Urunknál, ugy mint Szalavármegyei katonaság ejránt, kibül ezeremet compleálhassam és Bezerédi jószága felett méltóztassék Ö Felsége conferálni." S küldi a szökött és szántszándékkal el nem jött katonák lajstromát: „Kérem excel lentiádat büntesse meg őket s akasztasson fel bennek, többeknek példájokra. Egyéb szükséges dolgokrul Excellentiádat nem busitom, minthogy ez már nem az én dolgom, hanem tudom az Urnák, Palocsay uramnak Ő Ngának vagyon gondja reája s módban hagyta Excellentiátok Ő nagyságát mindenekben." Minthogy a Duna mellet irt levelét át nem küldhette, az ellenség miatt, ismételten kéri Károlyit Füredről, 1710 julius 20-án irott levelében, hogy a Fejedelemnél is legyen jó patrónusa. A fejedelem ugyanis odaát létekor, három rendbeli rendetlensége miatt megneheztelt reá. Első, hogy Egerbe ordrét küldött. Második, hogy amikor Károlyi Tassra előre küldötte, hogy állítson strázsákat a falu körül, hogy senkit ki ne eresszenek s három kocsit küldjenek ki,— mentében egy csoport katonára akadt, nem tudván ki félék, vagyis hogy ellenség volt, miért küldött vissza egy paraszt katonát s nem tisztet, mikor a truppot meglátta? Védekezése az, hogy Egerbe azért küldött ordrét, hogy siessenek, mert a Dunán által mennek. S két ordrét is küldött nekik. Akkor még nem tudta bizonyosan, hogy jönnek-e át, vagy nem. Ha titok alatt értette volna, bizony meg nem irta volna. „Hogy nem tisztet küldött vissza, oka, mert nem volt több tisztje egynél. Ő Felsége azt mondta, hogy aki brigadéros, tartson tisztet maga mellett. Hiszen tudhatja Károlyi, hogy miként küldötte előre hirtelen s tisztet nem vihetett magával. Harmadik neheztelése pedig az volt Ő felségének, hogy Tasrul a Duna mellé ment. Azért tette ezt, mert a parasztok azt mondták — közel van s azt gondolta, hogy hamar megtekinti s relatiót tesz iránta. Fáradságával kedvet akart szerezni s inkább vétett Őfelségének véle. Kéri, hogy engesztelje ki Őfelségét. Nem dicsekedésből mondja, hogy elegendő hálát nem adhat Istennek, hogy Palocsayt mellé plántálta, sokakban ne csak akaratunk, hanem még gondolatunk is majd egyez. 54