Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Szól pedig eképpen: A KÖLESDI HARCZRUL. 1708. sept. 2. A kölesdi harczon a kölesdi harczon, Hej! én is ott voltam, — elejének vágtam: Elejének vágtam, közepét bontottam, — Mint kaszás az füvet, döntöttem, rontottam. Mikor Balogh Ádám a kardját emelte: Sándor László akkor dandárt reávitte. „Vedd fel fiam bátran németnek lövését, Ne mutasd szivednek semmi röttenését. — Ne mutasd szivednek semmi röttenését!" Mikor Balogh Ádám a kardját emelte: Szekeres István is ezerét vezette. „Rajta, rajta! rontsad ráczok sürü rendjét — — Hadd ne dúlja gaznép édes hazád földjét!" Az Sió berkéig lön nagy sivalkodás, Fel Simontornyáig sürü nagy roppanás. Akkor Balogh Ádám inditá több hadat: Német is elveszett, a rácz is elszaladt. „Haj, édes ezerem! Haj, Somogyi Ádám! , . . Most immár utánna, mindenütt az hátán! Most immár utánna, mindenütt az hátán!" Lovassa üldözte, — gyalogja öldözte, — Szegszárdig az mezőt vérével öntözte. Megégett Ráczország, megmaradt három ház . . . Elesett négyezer, megmaradt háromszáz. A kölesdi szép győzelem bizony nagyon megzavarta a Fehérvár-felé lenyomult Heiszter hadi terveit. Igy szeptember 5-én Eszterházy is Szentgróthoz rendeli leib-gárdáját a gyalogsággal és bagázsiájával s közli, hogy az ellenséget mellékezni s persecutálni Sümeg felé mozdul. Ötödikén Ikervárról már tudatja Domonkos Ferenccel és Balogh Ádámmal Bezerédy Imrének aznap történt elfogatását, aki minden igyekezetével azon volt, hogy „a megirt regementet s azután bennünket mindnyájunkat tőrben ejtvén, az ellenség kezébe adasson és halomba vágasson" Melsoczky generál-adjutánsának mindjárt meg is hagyja, hogy 120 lovast 3 jó tiszttel maga mellé véve, kötözve vigye Bezerédyt Simontornyára, Botkát Sümegre, Szegedy Ignácot Csobánczban, Ujkérit Csesznekben, mindenütt nagy vasakat vervén lábaikra s kivül-belül mezítelen fegyverrel strázsát állítván a fogság ajtajára.* Ugyancsak aznap „Brigadéros Balogh * Bezerédy Imrét Horváth István aldandárnok és Nemeskéri Kiss Pál leleplezése után 1708 szeptember 5-én Kőszegen fogták el. Az 1708 november 20 ára Tállyára összehívott, de 22-re, a hely alkalmasabb voltánál fogva Sárospatakra áthelyezett országgyűlés ítélkezett felette. Bezerédyt fogolytársaival december 6-án, Munkácsról vitték Patakra. Ügyüket 1011 —12 -13-án tárgyalták. Elitéltetését a fejedelem az országra bizta. 0 mintha nem akarta 41