Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)
cA ku t f no ni lúg hősei* Amikor az én igen tisztelt Bodnár István barátom, vármegyénk költölelkű történetbúvára arra kért, hogy Béri Balogh Ádámról szóló értekezését bevezessem, — megtisztelő felszólítását nemcsak őszinte köszönettel, de szívbéli örömmel is fogadtam. Szívbéli örömmel azért, mert egész érzésvilágom a kuruckorhoz köt. Rákóczi szülőföldjén, kuruc vármegyében születtem, ott, ahol minden történelmi név és emlék, minden várkastély vagy omladozó várrom a kuruckorra emlékeztet. Mi Rákóczi-kultuszban nevelkedtünk, abban nőttünk fel. Mint diákgyerekek hányszor zarándokoltunk ki a közeli bodrogparti Borsiba, az öreg várkastélyhoz, az évszázados tölgyekhez, ahol a nagy fejedelem először látta meg a napvilágot. Hányszor másztuk meg a pataki vár büszke bástyafokait, ahonnan valamikor a nagy fejedelem meleg tekintete simogatta végig az alföldi róna szegélyeit — el, messze Munkács váráig, Szerencsig, a tokaji őrhegyig. Ott az a szöglet, a tiszaháti vidék volt nemcsak Rákóczi, de az egész kurucvilág bölcsőjének ringatója. Ezért örült a szivem annak, hogy Bodnár István barátom fejtegetéseiből közelről ismerhetem meg nagy fejedelmünk egyik legvitézebb brigadérosának, a legendáshírű Balogh Ádámnak élettörténetét. Pedig, amikor az én kedves Pista Bátyám az ö felolvasó estje tervébe beavatott, nem említette, hogy nemcsak Balogh Ádámról kiván értekezni, hanem valóságos kurucestét rendez. Kurucestét, amelyen ismét felcsendülnek a kurucdalok, felhangzik egy-egy kuruc költemény, megdübörögnek Rákóczi indulójának megrázó akkordjai és a tárogató hangja sikongja fülünkbe, hogy: „Rajta kuruc, rajta!" Nem tudom, mindenki úgy érez-e, mint én, de nekem Rákóczi Ferenc, a „vezérlő fejedelem" minden magyar idők legpompásabban, legfényesebben kimagasló szabadságharcosa. Nem tudom, mindenki úgy látja-e, mint én, de az én szememnek Ocskay László, „Rákóczi villáma", a rettenthetetlen Balogh Ádám, Vak Bottyán, „akinek testét nem fogja a golyó", Bezerédj Imre és a többiek, * Megnyitó beszéd a Szekszárdi Kaszinónak 1938 február 13-án tartott Béri Balogh Ádám-emlékünnepélyén. Az ott elhangoti felolvasásnak kibővítése ez a kis könyv.
