Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Sennyey Pongrácz és Szinay János-féle csonka ezredekkel. Kisfaludy György, Bezerédy Imre, Balogh Ádám, Sándor László, Kiss Gergely és Réthey György dec. 8-án megkezdik Kőszeg ostromát. Mivel Toppelstein várparancsnok a hadi szokás ellenére követeikre lövet, azonnal rohamot fúvatnak s maguk az ezredesek állanak a Kisfaludy által lovaikról leszállított ezredeik élére, a várost beveszik, a katonákon kivül a felfegyverzett polgárokból is valami háromszázat lekaszabolnak. (Ritter krónika). Ezt látva a fellegvárba menekült Toppelstein parancsnok, december 10-én feladja a várat s három éven át innen irányítja Bezerédy Imre az Ausztria elleni harcokat. (Thaly: Bottyán tábornok élete 89. lap.) S most várnak csak még igazán szép feladatok ugy magára Bottyánra, mint a most már vele még szorosabb összeköttetésbe került Béri Balogh Ádámra. Bottyán ugyanis a mellé beosztott, Sümegen és Kőszegen mulatozó két Andrássy tábornokot átküldi a Dunán, — „hadd menjenek haza Krasznahorkára, ott György öccsükkel hármasban poharazhatnak". (Dunántuli hadjárat 28.) Csak három dandárnoka: Bezerédy, a „törődött Kisfaludy és a vén Domokos Ferenc" maradt vele, igy Balogh Ádámot, az akkor még csak ezredest, többnyire dandárparancsnoki teendőkkel bizza meg, sokszor még fontosabb feladatokat ruház reá, mint Bezerédyre, úgyhogy „ez az 1711-ben a szabadság vértanujává lett jeles vitéz, — volt Bottyán jobb keze és az ősz tábornok alatt képződött tapasztalt vezérré" (Dunántuli hadjárat 29. lap.) Mindjárt is nyílott erre sok szép alkalom. Történt ugyanis, hogy a Kassa alól véresen visszavert Gróf Rabutin de Bussy Lajos császári altábornagy 1706 őszén Tokajon át Debrecenbe vonult vissza s onnan 1707. év január első napjaiban Báró Tigettel 2000 válogatott lovast küldve Erdélybe, Szolnok felé indult s ott egyesült Nehem 2—3 ezer rác lovasával. Nem ment azonban, amint várták Hatvan, vagy Nógrád felé, hanem kivonva Szolnok városából az ott tanyázott őrséget, egyenesen Pestnek tartott. De Budára, ahol egy kis élelmet még kaphatott volna, a zajló Duna miatt nem mehetett. Január 25-én tehát kiéhezett embereiből valami két ezret szétküldött élelemszerzésre a vidékre, akik le nem irható pusztítást vittek véghez. Rabutin a beállott Dunán mégis átment valahogy Budára, de három- négynapi pihenés után már Bicskén van s a Starhemberg gróffal egyetértően megállapított haditerve az, hogy Rabutin Fehérvár és Simontornya között foglaljon állást és Simontornya megvétele után felfelé nyomulva, egyesüljön Starhemberg gróf hadtestével, hogy igy a Pápa és Veszprém táján táborozó Bottyánt közrefogva, tönkreverjék. Á zseniális Vak Bottyán azonban átlátott a szitán. Tudta azt, hogy az őt megsemmisíteni akaró 22—25 ezer főnyi sereggel szemben az ő 10 ezer főnyi serege meg nem állhat, nem hallgat Eszterházy tanácsára, hogy csapatait együtt tartsa, — inkább szétosztja brigádjait, hogy gyorsan száguldó lovasaival folyton csipkedje, nyugtalanítsa az ellenséget. Igy előcsapat gyanánt Béri Balogh Ádámot a saját, valamint a Sándor László, Somogyi Ádám és Kisfaludy László ezereiből álló brigádjával Fehérvár és Veszprém között Mezőföldre küldi. Mellé adja még erősítésül Réthey ezredét is. S amikor február közepe táján Rabutin a Balogh Ádám és Szekeres által szorongatott Székesfehérvár ellen megindul, Bottyán Szombathelyről Pápára helyezi főhadiszállását, hogy egyforma közel legyen ugy a Balogh által vezetett veszprém-fehérvári jobb, valamint a Sárvártól Kőszegig nyúló, Bezerédy-féle balszárhoz. Rabutin átjövése s kegyetlenkedése megrémité az egész Dunántult s magát a távolból vezényelgető Eszterházyt is, aki már vissza akarta rendelni 26