Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

Ezalatt a másik két seregrész is derekasan folytatta munkáját. Csákyék Pannonhalmát kardcsapás nélkül elfoglalják. Bezerédyt ugyan Vöcsejnél megnyomja az ellenség, később azonban Pálffyt visszaszoritják Magyar-Óvárhoz. Balogh Ádám pedig Dunaföldvárról elindulva, Bottyánvárát hatalmába keriti s miután azt Hellepront megrakta őrséggel, vele együtt ostrommal elfoglalja Pécset. Szigetvár elé figyelő csapatot állítanak. Somogyból csak ugy özönlött hozzájuk a sok lappangó kuruc. Sándor László ezrede helyreállt. Balogh Ádám és Hellepront serege is teljes számú lesz a kis Tolnában, amelyet Bercsényi Miklós Bajmóczon 1706 február 12-én kelt levele szerint, Baranyával együtt neki rendes hadfogadó területül kijelölt. (Nemzeti Muzeum, Thaly kéziratgyűjtemény.) Pedig ez a kis megye akkor mindössze 40 portája után csak 160 embert volt köteles kiállítani. Balogh, Kisfaludy László Siklóst ostromolják. Sándor, Hellepront becsapnak Szlavóniába. Sümeg, Csobáncz, Kapornok kuruc kézre jutnak. S Balogh, Sándor László, Kiss Gergely Vas megyébe törnek s Hidvégnél átkelve a Rábán, december 8-án Kőszegnél egyesülnek Csákyval .. . Hatalmas teljesítménye volt ez Balogh Ádámnak s a többi vele együtt működő alvezérnek. A november 5-ki átkeléstől kezdve 400 kilométernél nagyobb utat tettek meg s a délvidék megtisztításával felszabadították a félelemtől még habozó lelkeket. Rákóczi mellé állítják, megszervezik az összes dunántuli vármegyéket, úgyhogy a Székesfehérváron és Pápán át előtörő Bottyánnak lehetővé teszik, hogy az elindulásakor alig hét-nyolc ezer emberből álló seregét 30 ezerre növelje. Bottyán nem is fukarkodik Balogh Ádám érdemeinek elismerésével. Dicsérettel emlékezik meg róla leveleiben, jelentéseiben. Igy 1705 december 27-én Hartáról azt irja Károlyinak: „Pálffy Prukban lévén, kinn levő horvátjait Balogh Ádám és Szekeres kapitány „alkalmasint" (vagyis: alkalmasan, alaposan) megcsapkodták, magát pedig benn szorították, kin is actu gyalogsággal és hajdúsággal magam megyek." Bottyán Szombathelyt színleg ostrom alá is veszi, de azalatt Heiszternek hát mögé kerül s azt Szentgotthárdnál, Károlyinak 1704-ki fényes győzelme után, 1705-ben, másodszor is tönkre veri, Styriába üzi. Pálffy is kiszorul az országból. Menekvő hadai nem fértek be Németujhely és Bruck falai közé. Balogh Ádám hadai jórészt megsemmisítik. Joggal írhatta tehát már előbbi levelében Bottyán Károlyinak: „Itten hála Istennek szép csendességben van ez a darab föld és mind kegyelmes Uram hűségére hajlott. A katonaság is jó disciplinában tartatik, semmi húzást vonyást el nem követ, az mint is engemet nem kártevő, hanem „jótevő Jánosnak hívnak" (Szemben Károlyival, akit garázda katonái miatt „kártevő Sándornak" kereszteltek el a Dunántul.) Tréfásan irja még, hogy ő Pápánál alighogy el nem rúgta a patkót. Mellét, fejét, orcáját csaknem elvitte a kartács, „ugy, hogy a testamentom tételen nem lehetett volna Ngod jelen." De mindez nem akadályozta meg abban, hogy Kismarton, Nezsider megvétele után Sopront is ostrom alá vegye. De Bercsényire bizza az ostrom folytatását, mert a rácok által szorongatott Hellepront megsegítésére kell sietnie. Herberstein gróf, eszéki várparancsnok és Nehm, pécsváradi tábornok ugyan utóhadait Igáinál szétugrasztják, de ő Bottyán várának védelmét Helleprontra bizva, keresztülvágja magát az ellenségen. A vár azonban tarthatatlan. Hellepront kivonul belőle. Herberstein gróf elfoglalja a sáncokat. 10 ágyút, 4 mo22