Bodnár István: Béri Balogh Ádám a vértanuhalált halt kuruc brigadéros (Szekszárd, 1938)

szolnoki ágyukkal Bács vára alatt termett s azt elfoglalva, julius 4-én 9 zászlót küldött győzedelme jeléül a solti táborba. (Márki S.: II. R. Ferenc 340.) 1704 január 3-án Bercsényi Károlyival Somorjánnál várja a Duna befagyását. Sándor László pápai kapitány és Bezerédy János alispán 60 végbeli lovassal átvergődik a beállott jegen, leteszik a hűségesküt s a tul a dunai vitézi rend, vármegyék, nép nevében meghívják földjükre a kurucokat. Ocskayt, Gencsy Zsigmondot ugyan visszanyomja az óvári, akkor még császári őrség, de Károlyi az átkelt tiszai hadakkal, január 12-én, már Pápán üti fel hadiszállását. Hadai beszáguldják az egész Dunántult. Sándor László Veszprémet, Fehérvárt, Simontornyát, Siklóst és Pécset hóditá meg, — ez utóbbit véres rohammal s bebarangolt Slavóniába is. Az egész kerület Rákóczihoz csatlakozott. (Thaly: Ocskay László. 35. lap.) Béri Balogh Ádám ekkor már mint ezredes szerepel. Mert a Bácsmegyey György főhadnagyának 1704 január 15-én Pápán adott patens levelét a meghódolt városokra, falvakra, hadaknak fogadására, jószágok „contrabontálására" már mint „lovas ezredes kapitány" irja alá s Parndorfból is 1704 március 3-án már mint ezredes ir Kis Martonba Károlyinak. Panaszkodik katonái fogyásáról: „ugy annyira, hogy majd csak az üres zászlóim maradnak". Ezek összeszedésére azért „Benkő Imre vice-kapitányomat, Ő kegyelmét, — ha Ngnak ellenére nem lenne, elküldeném." (Nemzeti Muzeum, Thaly gyűjtemény 112. és 151. sz.) Katonái elszéledése nagyon lehangolhatta Béri Balogh Ádámot. Elkedvetlenedését fel is használja apósa, a czászárpárti Festetich Pál, aki minden lehetőt elkövet, hogy két kuruc vejét: Peczovicz Ferencet, Magdolna nevü leányának férjét és Béri Balogh Ádámot, Julia férjét visszatérítse a királyhoz való hűségre. Erre vonatkozóan 1704-ben kelet nélküli levelében azt irja gróf Nádasdy Ferencnek: „Balogh Ádám vőm uramat mindaddig híttam, mig regementjével együtt megtért, aláson általam folyamodik Ngod által ü Excija (Haiszter) szárnya alá, méltóztatnék Ő Excja olyan formán való assecuratiót adatni, mint Szarka Zsigmond uramnak, ki deservialjon mind maga s mint alattvalóira, ezenkívül egy pátenst, mely mellett, aki elszéledett katonáiban, két nap alatt öszve szedhesse és t. Ngtokat még a Bakonban érhesse, elhigyje Ngod nem m(eg) vető s mások regementinél semmivel sem alább való, (t. i. az ezrede.) Ö Excja s mind Ngtok megelégszik vele, assecurálom. Kérem, ezen kérésemre mutassa Ngod hozzá uri gratiáját, mellyet ü Kegyelmével együtt al(áza)tossan kívánom Ngnak megszolgálnom. P. S. Katonái az hütet Ngtok előtt tegye le? vagy ha p(aran)csolja előttem? talán jobb ha odamennek., maga pedig most leteheti mellette valókkal együtt." (Nemzeti Muzeum Fol. Hung. 181-1—68.) Balogh Ádám húzta, halasztotta az átpártolást, de végre is engedett apósa unszolásának s 1704 ápril 27-én levelet irt Nádasdy Ferencnek, hogy másnap megindul tábora felé s arra kérte, bizzék hűségében. (Szabó Dezső: A herczeg Festetich család története. 1928.) Balogh Ádámnak ez a kis ingadozása érthető. A nagy befolyású, erős akaratú apóssal szemben, családi okokból nehéz volt az ellenkezés. S Rákóczi fegyvereinek ekkor még nem volt meg a Dunántulon a későbbi átütő ereje, sőt nagyon is változó volt a hadiszerencse. A vármegyék, a nemesség tehát nem igen tudták, hogy merre igazodjanak. A sokat sanyargatott köznép is inkább az erdők sűrűjébe menekül, ugy a kurucok, de kivált a labancok elől. Az udvarral összeköttetésben állott főurak pedig éppenséggel lassacskán szállingóznak a kuruc zászlók alá. Forgács Simon gróf már — megtért, de Rákóczi későbbi leghűbb emberének, Eszterházy Antal grófnak is van még, amint Thaly Kálmán megjegyzi, 1704., 17. Áprilről Nádasdyhoz, Pápáról irott labanc 10