Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

lan szép tropicus vegetatiot s a mindig fellegtelen, kristálytiszta égboltozatot liozzá képzeljük — legalább gyenge fogalmunk lehet azon képről, mely szüntelenül váltakozik 'előttünk s melynek figyelmes szemléletébe belekábul az ember. Legelső látogatásom a bulaki világhirü museumnak volt szánva, mely az egyptologiának iszonyú gazdagságú, a maga nemében páratlanul álló tárháza. Szerencsémre volt, hogy a legelső napon vettem ezt tüzetes vizsgálat alá, mert a következő napokban már zárva volt. A Nil áradása (mely a museum falait mossa) rendkívül rohamosan emelkedett s mint a lapok emiitették, emberemlékezet óta nem öltött ily veszedelmes mérvet, ugy, hogy kénytelenek voltak a már küszöbig éro viz elől az elszállítható tárgyakat máshol helyezni biztonságba, Innét az egész várost keresztül szelve a ínuseummal ellentétes déli irányban fekvő citadellára hajtattam, hol az egész városra s környékére gyönyörű kilátás tárul a szemlélő elé. Lábunk alatt terült el a sárgás-szürke óriási város viskói, palotái, kupolái és gyertyatartó alakú karcsú minaretjeivel, melyek között dus növényzetű kertek s ligetek zöldeltek. Itt a szikla sírokkal telt kopár mokkatam hegység, amott a kigyózó Nílusnak ezüst habjai s a tengerhez hasonló áradásból méltóságteljesen kimagasló pálmaligetek, távolabb a messze láthatárban a végtelen homoksivatag, melyből a zakkarai s gisohi pyramis csoportok, mint megkövesült kalendáriumok