Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

rolásnak kitéve. Az éhes és szomjas sáskasereg láttára a különben európai vendéglős közönséges zsemlyeért egy schillinget (körülbelül 60 kft) kért s egy pohár Nilus-vizért — igaz. hogy egy diónagyságu jégdarabbal hüsitve — egy frankot fizettünk ; s midőn e zsarolása miatt minden oldalról a gorombaságoknak egész phraseologiáját szórták reá, egyszerűen becsukta boltját, hogy a szomjan hagyott száraz torok csillapítsa a zúgolódást. Mellesleg mint euriosumot említem meg, hogy Kafr-el-Zayat állomásnál sajátkezüleg tettem egy, a vonaton szeptember 20-án irt levelezőlapot a postai levélszekrénybe, melyet magam kaptam meg ide haza és pedig-csak november 9-én. A posta-bélyegből csak annyit vehettem ki, hogy a feladás napja után egy holnapra még Alexandriában voltak soraim. Az elragadó szép afrikai napnyugtát most volt utoljára alkalmam szemlélni, midőn a kristály tiszta égboltozat halvány vörösből narancs sárga szinbe változott. A gyors alkonyatot egyik bécsi útitársam figyelmeztetésére perezekre számítottuk s meggyőződtem róla, hogy nap lemenet után 20 perezre már a csillagok látszottak s csakhamar teljes sötétség állott be. Bécsi társam két pontosan járó órát hordott zsebében, az egyik a bécsi időt mutatta szüntelenül, a másikat minden városban az ottani autentikus idő szerint igazította. A nap tehát most a bécsi óra szerint pont 7 órakor tant el szemeink elől. míg a kairói idő 5 óra és 50 perczet mutatott.