Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

ut még a gyilkos hőség beállta előtt is teljesen kimeríti a vállalkozó bátor utast, Kevés ember volt, a ki a leghatározottabban el nem szánta volna magát a Cheops pvramisnak megmászására; büszkén verte sorra kiki mellét azt hangoztatva, hogy ha senki, ő megmászsza, és mégis a legtöbbnek inába szállott bátorsága, midőn e kőmonstrunmak tövében állott. Utunk a bnlaki sziget s a gezirehi palota mellett a nagy Xilus hidon át vezetett, hol a hajnali szürkületben a Xilus zavaros habjai között lebegő haragos zöld Roda szigetére s az áradási területből kimagasló pálmaligetekre gyönyörű kilátásunk nyílott.' Hassan kocsisunk hangosan dudulta a nagy Allah-hoz reggeli imáját, közben-közben nagyot vágva lovai közé. Imaéneke után arasznyi nagy nyers ugorkákát szedett ki üléséből s csemcsegve ropogtatta azokat alabástrom fogai között, ugy. hogy hideg borzongás futott át e jóizü reggelizés láttára. Még nem nyelte le utolsó falatját, máris tartotta tenyerét szivarka koldulásra. JMidőn azután bodor füstöt is eregethetett kifordított kémény formájú pofájából — minden igénye ki volt elégítve s büszke önérzetében nyilsebességgel hajtott jobbra balra, eléje kerülve bizonyára még éhező collégáinak. Meg is kezdődött aztán ezzel az arabs fuvarosoknál napirenden levő veszedelmes zűrzavar, melynek következtében össze-visszaakadtak a lovak s kocsik és az éktelen lárma és ordítás között nein a lovak, hanem egymás fejére pazarolták az ostorcsapásokat, E zűrzavar most is azzal végződött mint rendesen, 5