Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

Belsejük rendkívüli gazdagság melleit egyszerű, de magasztos. A főkupolákat szép porphir, alabástrom vagy granit oszlopok tartják. A falakat gazdagon aranyozott arabeszkek és a koránból vett mondatok ékitik: vastag, puha szőnyegek és hatalmas csillárok képezik a díszítésnek kiegészítő részét. Imáikat végző ájtatoskodókhan egész napon át nincs hiány : de a tétlen, renyhe naplopók is itt lustálkodnak és aluszszák az igaz hivő mohamedánnak édes álmát. Magától érthető, hogy a nem mohamedán látogató csakis baksis és leoldott sarukkal léphet e szentélyekbe. Minden mecset bejáratánál különben gyékény papucsoknak egész magazinja van, honnét ismét csak baksisért bárki kap egy-egy párt használatra s fel van mentve a lábbeli le- és felhúzásának kellemetlenségétől. E gyékény papucsok nem tudom Mohamed vagy Búdba lábnyomaira készültek-e. azt azonban kivehettem, hogy nagyságra mind egyformák, de nincs oly láb. mely azt kitölthotné, még ha a mi németjeinknek fa klumpáival bújnék is azokba, ugy, hogy bármily óvatosan csoszogtam, mire kiértem, egy papucsot legalább is biztosan elvesztettem, a mi ismét csak kártérítési baksisba került. Szóval minden mecset látogatása alkalmával — pedig sokat néztünk meg — a baksisnak se hossza se vége nem volt. Csakhamar megsokaltam e borravaló koldulást s lerúgtam könnyű tót bocskoraimat, hogy azt kikerüljem ; de vékony harisnyában e hideg márvány kövezeten csakhamar erős náthával lakoltam alamizsna takarításomért.