Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

-ölpest minden farsangi bohózat és diszfelvonulás elhomályosul. A hullámzó tengernyi népség fehér, vörös, vagy Mohamed közvetlen utódjait megillető zöld turbánokban, s a szivárványnak minden képzelhető szine és nüanee-ában előforduló tarka kaftánokban hullámzik skariíicált és tätovirozott komikus arezaikkal. Félmezitelen rongyos fellahok, fekete turbános s övükben Íróeszközökkel felszerelt koptok, vászonbugyogós katonák, hosszú hajú beduinok s fekete salonruhába bujtatott háremőrző komikus négerek, hófehér hosszú ingükben méltóságteljesen lépkedő koromfekete abyssiniaiak, czukorsüveghez hasonló filz fövegben kolduló dervisek s gazdag aranyhímzésű ruhákban pöffeszkedő pasák között görögök s törökök élénkítik az amúgy is tarka képet ezer ránezu rövid szoknyájuk, az úgynevezett íústanellával vagy bő szines bugyogóikkal. Es e nagy tömegben a túlterhelt tevéknek bőgése a kinzott szamaraknak ordítása, a seherbet .árulók- vagy vizhordóknak kiáltása és tányér esörömpölése, az utczán ülő pénzváltó bankároknak csengetése, a nagyúri fogatok előtt botokkal agyba-főbe ütlegelő saisok (kengyelfutók) „Quarda! QuanTa!" kiáltása s a szamár- vagy lóhajcsároknak „Eiglak! .lominak ! Schomalak !" ordítása— valóságosan pokoli lármát okoz, mely közé még a minaretek csúcsairól a müezzimoknak imára szólító tremolázó éneke s az araboknak minden lépten-nyomon látható verekedése és pörlekcdése is elég dissonans módon vegyid. Ha e tarka képhez még a felülmúlhat* 4*