Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

elszállásolva, ón legnagyobb megelégedésemre az utób­biba jutottam. A bulaki vasúti állomásról ide vivő kocsijaink egy nem épen tágas, de mégis kocsiközlekedésre szánt utczán állottak meg, a honnét rondkmd keskeny, pisz­kos és sötét sikátoron át gyalog kellett holminkat cze­pehh, mig a „Hotel du Nih'-ba érkeztünk. E piszkos, dögleletes szagú zsák utcza már előre elvette kedve­met, de annál kellemesebben lepett meg. midőn a tel­jesen eldugott szállodába értem, mely egészen európai kényelemre épült s tágas udvara valóságos pálmaliget volt, hol a szebbnél szebb virágok s jázmin bokrok a nappali hőséggel teljesen ellentétes hűvös éjjeli leve­gőbe kábító illatot leheltek. A fényesen kivilágított nagy étteremben fekete­sárga drapéria s pálmaágak között királyunk képe, a másik oldalon .pedig nemzeti vörös-fchér-zöld színek között trónörökösünknek képe volt elhelyezve. A szolgaszemélyzet, csupa fürge arabs és néger legényekből állott, kik a kengyelfutó saisok-nak szép kostümjébe voltak öltöztetve; a konyha azonban fran­czia volt. A társaságnak legnagyobb része, s velők én is siettem nyugalomra, hogy elég korán kelhessünk. Agyaink idomtalanoknak látszottak, mert majd oly szélesek voltak, mint hossznak, de kiválóan kényel­mesnek bizonyultak. Magas menyezetről sűrű fehér fátyol vonja be az ágynak mindnégy oldalát, védvo az alvót a veszedelmes muszkéta legyek s más rovarok ellen. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom