Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

erejét s tetemesen alább hagyott a nagy respectas, melylyel az érsek elé léptem. Már korábban akartam magamat ajánlani, de tolmácsunk tudtomra adta, hogy sértésnek vennék, lia a vendégszerető feltalálásnak végét be nem várnám. E közben, miután társaimnak egyike orvos volt, felhasználta az érsek e ritkán kínálkozó alkalmat s azon kérelmének adott kifejezést, hogy vizsgálná meg zárdájának szegény betegjeit, Felvezették tisztelgésre e szegény nyomorultakat, kikbe a lélek csak hálni is alig járt, vagy pedig trachomában már mindkét szemük folyt, A majd földig érő bókolás után egy mellékszobába vonult betegjeivel orvos társam.hogy alaposan megvizsgálhassa e szegény nyomorultakat s praescribálhassonnekik. Sajnáltam szegény doktorkánknak jó hírnevét, mert ezeken már alig segíthetett s zsidó létére is nyugodtan keresztet vethetett volna reájuk. Míg Lotfallah igazgatónk a mellékszobában a nyavalyák syniptomáit tolmácsolta, addig egy francziául beszélő növendéket hivatott fel mellém tolmács gyanánt az érsek. Ez élénk eszű arabs flu a katholikus missionariusok iskolájában sajátította el tökéletesen a franczia nyelvet. A katholikus missionariusok iskoláiban különben az egész Keleten franczia a tannyelv s páratlan szép eredményt mutatnak fel a kereszténység és civilisatiónak e fáradhatlan és önfeláldozó apostolai : beszéltem különben később Kairóban is egy néger apáczával, ki ugyanezen kath. intézetben nyert teljesen európai kiképzést.