Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)

rokon leginkább nemzeti görög dallamokat játszottak öíy tökélylyel, hogy valódi műélvezet volt őket hallgatni, és hogy a hatást méginkább fokozzák, különféle Szinti görögtüzet gyújtottak csónakjukban, a mi mintegy tündéries fényt vetett a kis zenekarra. Végre elindult hajónk s mi a gyönyörű látványnak behatása s a fülbemászó kellemes zenének lassanlassan elhaló hangjai mellett dőltünk fáradtan nyugalomra. Szeptember 13-án hajónk a joniai szigetcsoportból Paxo, St.-Mauro. vagyis Leucadia és Zanto mellett haladt el. St.-Maure-on, névpatronusomról nevezett szigeten magas hegyláncz vonul végig. Xeritis és Leucadia néven már Homér is tesz róla említést, valamint Virgil is ..Eneis"-ében (III. v. 274.). Amaxikhi fővárosát hajónkról nem láthattuk; különben is az 1809-i nagy földrengés majdnem teljesen romba döntötte. A joniai szigetcsoport közötti útnak legszebb részlete az Ithaka és Kephalonia közötti Yiskardo-szoros. Ithakának nyugati fele. a merre hajónk haladt, iszonyú meredek és zordon külsejű kopár hegyoldalt mutat, mely tele van vad sziklahasadékokkal, ugy, hogy csodálkozik az ember azon: hogyan lakhatták az ókori hősök e vad és komor külsejű szigetet. Csak Ulysses neve tette e szigetet híressé, mert itt uralkodott Laertesnek hírneves fia. itt élt egykoron Pénélope ! A sziget nyugati része teljesen lakatlan és terméketlen; daczára annak azonban számos szélmalom forog a nie-