Wosinsky Mór: Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888)
het az ember ! :í Tehát documentaliter akarta állításait bebizonyítani s elővett tárezájából gondosan becsomagolt papir szeleteket, virilista listákat, molyok nyomtatott betűkkel győztek meg bennünket arról, hogy Bandii bátyánk csak direct adó gyanánt 5000 forintot íizet. A sötétség beálltával megbánni látszott kérkedését, vagy talán gyanakodás támadt benne az őt annyira körülvett urak ellen, mert oly jóizü naivsággal emlité: „ha valahogy rosz emberek támadnának meg bennünket, nálam 50 forintnál többet nem találnának !" de meg voltam győződve, hogy csizmaszárában legalább néhány ezer forintot rejteget. Az éjjelt, kényelmes nyugvó hely hiányában meglehetős álmatlanul töltöttük, de felvidított bennünket Bandi bátyánknak társasága, ki már kora hajnalban jól bekávézott baraczk pálinkájából, érett túróját most azonban — nehogy az urak ismét oly nagy heczczet csináljanak belőle — csak félre vonultán költötte el, körtéit azonban már publico bicsakolta szalonna gyanánt. A vidék leírásába nem bocsátkozom,* mert ki ne ismerné azt ? hisz évenként hány kéjutazást rendez Fiume- s Abbáziába az államvasutak városi menetjegy irodája, a melynek személyesitője — mellesleg legyen mondva — nem más, mint a mi keleti utunk vállalkozója, A Fuzine előtti remek vidék még Bandi bátyánknak is tetszett, mert oda nyilatkozott, hogy „oly szép, mintha csak le volna pingálva ! :í Az alagutak egymást érik itt, alig bujtunk ki az elsőből, Bandi bátyánknak csizma szárából hosszú