Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

rémbe. Az órákon át folytatott Írásbeli társalgás csakugyan jó néhány ivet vett igénybe, s gyűjtött tárgyaimnak legértékesebb emlékét képezik. Bámultam tudományszomjának határtalanságát, midőn tudtomra adta, hogy 6 is a napokban indul tanulmányútra Londonba. Közel iiyolez varias levén, úgyszólván már mindkét lábával a sirban van, hozzá még testileg egész nyomorék, se hall, se beszél s még most is tanulmányutat tesz ! Ezt csak az képes megérteni, ki maga is tudományos szenvedélynek került bókéiba, a melynek hatása alatt a szellem tevékenysége annál fokozódottabb, minél inkább bontakozott ki a test a külvilág befolyása alól. Göteborg utam csak kisebb helyeket érintve, ismét visszatértem Svédország legdélibb csúcsaira Malmöbe, hogy áitkelvo a tengeren, Berlin, Dresda, Prága s Bécs felé vegyem utamat haza. A malmöi vasúti állomásnál alig hogy kiszállottam a coupéból, elembe jön egy magas termetű csinos svéd nő s nevemen szólit meg németül. Meglepetésein elég nagy volt! de csakhamar közölte velem, hogy ő a „Steen-Sture" hajó kapitányainak neje, s férje megbízásából adja tudtomra: hogy ne váltsak uj jegyet, miután a tengeri útra szóló térti jegyem férjénél van. Csak most emlékeztem, hogy Stralsundban menettérti jegyet váltottam a tengeri hajóra, a melynek térti része • berlini útitársaimnál maradt, kik már Stokholinból haza tértek s ugyanazon hajóskapitánynak adták át jegyemet, kivel már menet ismerkedtünk meg.