Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)
Nursholm — Karlsborg. Mig a hajón katonásan rövid toilette-emmol elkészültem, s a gazdag svéd reggelit elköltöttem — elhagytuk már a szűk csatornát s a Motala folyót, mely Norsholumál ömlik ki a Boxen tavából. Erezhető volt, hogy a hajó itt e széles Boxen taván biztosabban haladhat s megkétszerezte gyorsaságát. Kevés utas volt a hajón s azok is csak lassan bontakoztak ki Morpheus karjaiból. A tónak mindkét partját sziklák s ős fenyvesek borítják ; órák múlnak, mig egy-egy vörös faházikó élénkíti a sötétzöld s mégis törpe fenyveseket. Látcsövemmel folyton kisértem e festői vad tájakat, hogy a legkisebb részlete se kerülje ki szememet. Júniusnak már vége felé jártunk, de két kabátban is kellemetlen hidegnek éreztem e reggeli órákban á levegőt. À tájnak befolyásút a kedélyhangulatra soha sem éreztem jobban, mint itt, midőn egész magánosan ültem a hajó hátsó, a hidegtől kissé jobban védett részében. A szomorú, lakatlan táj teljes összhangzásban volt magányommal. Messze földön, oly országnak hatoltam közepébe, hol csak a vad természet áll velem szemben, mert az emberekkel nem érintkezhettem. Nem Volt csoda tehát, hogy e szomorú vidék nagyon lehangolt, Próbálgattam ugyan a lassan előkerült néhány utassal társalgást kezdeni, de csak az integetés voít beszédünknek commehtárja. Körjegyein revideálása al-