Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

arezokból azonban kivettem, mennyire lelkesültek ők is az apa messze vidéki földijének jelenlétén. Kopenhága - Malmö. Másnap elhagytam két berlini rokonommal Kopenhágát s tengerre szálltunk, hogy áthajózzunk Malmöbe s onnét még az nap este a gyorsvonattal Svédország északibb részébe induljunk. Szomorú reininiscentiáink voltak a keleti tenger átkeléséből, s ott tanultuk meg, hogy a jó kedvnek fentartása első kellék a tengeren. Kopenhágától át Malmöig e csekély másfél órai uton ugyan veszély soha sem fenyegeti az utast, de azért azon véleményben levén, hogy a jó kedv soha sem árthat, tisztességesen beolajoztunk a hajón. „Öl"nek nevezik ugyanis dán nyelven a sört, s mondhatom, hogy van is némi hasonlatosság e kettő között, ha nem is etymologice, hanem hatásukat illetőleg. A mi olajunk legfeljebb a kocsi kerekét segiti gyorsabb forgásában, a dánok „Ül

"-je vagyis söre pedig a nyelv kerekét oldja meg bámulatos pergésre. E természettudományi tapasztalatra jutottam útitársaink kitörő jókedvének szemléleténél, midőn egyik sikertilt élez a másikat érte. Emiitettem volt már, hogy a porosz nyakatekert dialectuson kivül a berlinieknek oly eredeti mükifejezéseik vannak, hogy bárki könnyen reá ismerhet az igazi berlinire. Volt az utazó társaságban egy fiatal Stokholmban lakó, de berlini születésű uri ember nejével, ki csakhamar reá ismert porosz atyámfiaiban phrasi-