Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

f Ivek mindegyikében egy-egy hortyogó vendég volt elszállásolva, kiket az ugyan legkevósbbé sem zavart, hogy szobájukon át mászkálunk, csak legfeljebb útitársaimnak hangos kaczajban kitörő jó kedve verte fel őket álmukból. Szobánkba érve, ott találtuk már holminkat, s siettünk lefeküdni, mert csak ugy dideregtünk magas, emeletes lakásunkban, melyről csak most vettük észre, hogy fa alkotmány. Csak ugy süvöltött a tenger felőli szól szobánk deszka falain át s mégis nagyon jól esett a nyugalom. Mii map kora reggel ugyanazon vendégszobákon át jöttünk a kukoricza-górékhoz hasonló fa alkotmányból le az ebédlőbe reggelire. Tisztában voltunk ugyan már vendéglőnk rangfokozatával, azonban mégis csupa kíváncsiságból végig lapozgattuk a vendégkönyvet s feltaláltuk benne messze környéknek talán összes disznohajtsár-, marhakereskedő- s tengerészeinek névlajstromát. Eeggeli után kifizettük számlánkat azon meghagyással, hogy podgyászunkat a déltájban Malinö-be induló „Stoen Sture" hajóra vigyék. Mint ily kisebb fogadókban rendesen történni szokott, a mi vendéglősünknek krétája is nem kétszeresen, hanem négyszeresen fogott, gondolva: úgyis csak egyszer koppaszt ilyen vendégeket s gyapjú vásár levén szabad a nyirás ! Az egész délelőtt folyamán megtekintettük a város nevezetességeit, mely alkalommal keresztül mentünk a helgolandi vaskalapos kofáktól csak ugy hemzsegő vásáron.