Wosinsky Mór: Karcolatok dán-és svédországi utamból (Szegzárd, 1888)

Ezen városi pálya keletről nyugati irányiján szeli át Berlint s összesen tizenegy állomással bír. a mi egyszersmind fogalmat ád a város hosszúsági vonaláról. A kezelés egyszerűsítése ezéljából csak a perron ajtajánál csipik át a jegyeket s veszik át a kiszállottak jegyeit, azonban, a mint ez megtörtént s felért az ember a perronra, ott már csakis a jó Istenre és saját óvatosságaira van bízva. Y illámgyorsasággal robog egyik vontat a másik után közvetlenül az utasok mellett két oldalon a különben nem igen szélesnek mondható perronon. Minden 10 perczben megy ós jön egyszerre két vonat minden állomáshoz. Csak egy óriási, forgó útmutató jelzi mindkét irányban az utolsó állomást, a melyre a közvetlenül jövő vonat indul, s csakis egy pérczig, vagy kivételesen ha nagy a beszálló tömeg, két perczig áll meg az állomásokon. Nincs azonban ott semmiféle vasúti tisztviselő, sein pedig ellenőrző kalauz. Senki sem figyelmezteti az utasokat, hogy „tessék beszállani", hanem rohan kiki a kocsiknak, maga nyitja s teszi be azokat, s ha nem elég fürge, ugy nem is ritka dolog, hogy lemarad, s ilyenkor legfölebb az vigasztalja, hogy nem soká kell egy másik érkező vonatra várakoznia. Remfek látványt nyújtott most éjszaka az alattunk elterülő s gyönyörűen kivilágított város. Különösen szemkápráztató és tündéries volt a Bellevue állomás, mely ugyanoly nevezetű mulató-kert felett van, hol ép az este monstre hangverseny adatott. Az ezernyi néptömeg ruházatának szingazdag változata, a közepén