Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

„ÚJ KLASSZICIZMUS FELÉ" Babits Mihály mesterei, barátai, tanítványai körében KIÁLLÍTÁS AZ EMELETEN A bejárattól jobbra lépcsők vezetnek az emeletre. Az előtér egyszerű, meghitt szépsége folytatódik itt. Afeljárat „pitvarajtaja "az udvarházak emlékét őrzi, az ajtókat még az eredeti vasalások díszítik. A feljárat legszebb pontja az ablak és mellette a szép fakorláttal védett pihenő, ahonnan belátni az egész udvart, melyet középen Farkas Pál Babits szobra díszít. Szép látványt nyújthatott innen valamikor a régi kert, mely tele volt ültetve szebbnél szebb növénnyel, melyek szinte minden zugát megismerjük a költő vallomásos műveiből: „ Talán örökké lehetne verselni rólad régi kert, vén köhögős kutadról, mely szalma közt fázva telelt, a tamariszkról, melynek hőre ráncos és durva, mint a vén emberé, s mégis oly virágos gyengeszép ágakat nyújt az ég felé!" (A régi kert) Az udvar közepén állt a szőlőlugas, melyben szép márványpad volt. Nagyapja talán még itt olvasgatta a „latin klasszikusok szép régi kiadásai "-t Kedves helye volt ez Babitsnak, a nyári vakációk alatt Dante fordításán egész napokon át itt dolgozott „Szeretek itt olvasni a kertben, a sző lő lugas alatt, ahol a könyvre apró kerek fényfoltokat vet a nap mint titkos lencse fényköre, titkos mikroszkóp alatt amelyben titkos porszemek szálló árnyai mozganak " (A régi kert)