Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Első szekszárdi látogatását felesége, Török Sophie naplójegyzeteiben örökítette meg. Ebben az időben a költő még azzal a gondolattal foglalkozott, hogy megvásárolja legalább egy részét nagyanyja szőlőjének, melyet nagybátyja örökölt Felesége azonban, talán mert messze esett Budapesttől, ellenezte ezt A költőházaspár 1923-ban Gizellatelepen, majd Dömösön nyaralt, megismerkedtek a Dunakanyar szépségeivel. Kis házat, kertet vásároltak az esztergomi Előhegyen, és 1924-től a nyarakat már ott töltötték. Édesanyja s a család látogatására azonban mindig szívesen tértek haza, míg a költőt egyre ismétlődő, nagy betegségei meg nem akadályozták. Hasonlóan nyolc évvel korábbi súlyos betegségéhez, 1932 őszén ismét sokízületi gyulladás támadta meg szervezetét. Alig épült fel ebből, 1933 tavaszán szívizomgyulladással a János szanatóriumba került. Ötvenedik születésnapját is betegen töltötte, édesanyja utazott fel köszöntésére. 1935—36 telétől légzési nehézségei jelentkeztek. 1937 tavaszán bizonyossá vált, hogy súlyos beteg, rosszindulatú daganat támadta meg gégéjét. Még az orvosi vizsgálatok előtt, 1937. március 25-én hazalátogatott feleségével és Ildikóval Szekszárdra, s erre az útjára Illyés Gyula is elkísérte. Felesége Török Sophie és Illyés néhány amatőrképe szerencsére megőrizte a látogatás emlékét. Betegsége ezután mindjobban elhatalmasodott. 1938. február 8-án súlyos gégeműtéten esett át. Több mint egy év múlva 1939 húsvétján látogatta meg még egyszer rövid időre édesanyját, ez volt utolsó szekszárdi tartózkodása. De később is, amikor már állapota egyre romlott, hazavágyott. Erről tanúskodnak édesanyjának írt utolsó levelei is. Babits szülőházát műveiben mindenütt már öreg, vén háznak írja le, ahol Joltos, szalmás a vályog" és „minden fák dobognak és ropognak". Az öreg épület sok gondot okozott a családnak és sokszor javíttatták, mint az a költőnek Szekszárdról küldött levelekből is kitűnik. Az idők folyamán nedvesség hatására tovább pusztult némely részen ledőléssel fenyegettek a falak, meghajolt a kapuív is. A szekszárdi Városi Tanács 1965 tavaszán tervbe vette a költő szülőházának megmentését, az épület teljes felújítását, majd abban emlékmúzeum létesítését. A berendezést a Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum vállalta magára, melyhez az Országos Széchenyi Könyvtár és a Petőfi Irodalmi Múzeum jelentős segítséget nyújtott. A felújítás ideje alatt, 1965 őszétől a múzeum gyűjtőmunkát végzett. Összegyűjtötte a költő egykori szekszárdi otthonának berendezési tárgyait és szekszárdi vonatkozású dokumentumait, melyeknek egy részét a testvéröccse, dr. Babits István és sógornője, újraférjezett Olaszy Sándorné Budapesten, valamint dr. Fördős Dezsőné Kelemen Gizella, a költő unokatestvére, Enyingen őrzött meg. A szekszárdi múzeumnak 1967 tavaszán már olyan jelentős emlékanyag állt rendelkezésére, mely lehetővé tette, hogy az utcai rész négy földszinti szobájában, szinte a maga eredeti valóságában a költő családjának egykori otthonát visszavarázsolhassuk. Babits nagy, vallomásos műve, a Halálfiai részben itt játszódik le, így az enteriőrökkel a regény miliőjét is hitelesen felidézzük. Mivel a kiállított emlékanyag számtalan vonatkozásban a város múltját is idézi, a látogatók egyúttal megismerhetnek egy szekszárdi otthont a századforduló idejéből. A szobákban semmi sem zavarja a múlt varázsát.