Vendel-Mohay Lajosné: „Áll a régi ház még” (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1998)

Tavasztól-őszig szívizomgyulladással a János szanatóriumban fekszik. Novemberben ünneplik 50. születésnapját, melyet otthonában, betegen tölt 1933-34. Betegágyban írja irodalmi élményeinek összefoglalásaként az Európai irodalom történetét 1935. Teljessé teszi művét Az Európai irodalom története 1780-1925. közreadásával. 1937. Megjelenik a Hatholdas rózsakert. Tavasszal bizonyossá válik, hogy betegsége súlyos. Rosszindulatú daganat nehezedik nyelőcsövére. Még a kivizsgálások előtt, márciusban feleségével, Ildikóval és Illyés Gyulával Szekszárdra látogat. 1937-39. Megállapodik az Athenaeummal és tíz kötetben kiadja összes műveit. 1938. február 10-én súlyos gégeműtéten esik át. Nyáron befejezi a műtét előtt kezdett négyrészes elbeszélő költeményét, a Jónás könyvét és a Nyugat szeptemberi számában teszi közzé. 1939. Jónás könyvéhez megírja Jónás imáját A húsvétot Szekszárdon tölti, ez utolsó látogatása szülőhelyén. Megjelenik emlékekből és tanulmányokból szőtt vallomásos müve: Keresztülkasul az életemen. 1940. Dante fordításának elismeréséül az olasz állam San Remo-díjjal tünteti ki. Betegségének átmeneti enyhülése lehetővé teszi, hogy felesége és Ildikó kíséretében személyesen részt vehessen ott az ünnepségeken. Megválasztják a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Állapota súlyosbodik, elveszti hangját. Nov. 18-án gyomorműtéten esett át. Ettől kezdve gyomrán át táplálják. 1941. Megjelenik utolsó tanulmánykötete, írók két háború közt Tavasszal Esztergomba kívánkozik, ott befejezi Oedipus Kolónosban fordítását. Augusztus 3-án beszállítják Budapestre, a Siesta szanatóriumba, ahol hétfőn, augusztus 4-én, néhány perccel éjfél előtt meghal.