Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - A gimnázium

A háború okozta tanárhiány miatt a diákok jóval több időt tölthetnek a szabadban, mint korábban, mert bizonyos tárgyakat (torna, szépírás, játék) nem is tanítanak, hanem az így felszabaduló időben, heti két alkalommal is, hosszú sétákat tesznek a Völgység löszös vonulatain, az emberléptékű dombokkal övezett kedves kis völgyekben, melyekkel tele van hintve az egész táj. Börzsöny, Cikó, Grábóc szép tájain, a háromhektáros gimnáziumkert fái között jó volt járni és kószálni, de az igazán nagy élmény mégis csak az volt, amikor holdfény csillogott a száraz lombokon, miközben csapatostul lopakodtak a város főterére, hogy kellő távolságból bámulják a piroslámpás házat, melynek lakóit egy lélek sem zavarta." A kamaszodó fiúk másik nem iránti fokozódó érdeklődése természetes folyamat. Illyés Gyulának már nőideáljai is vannak. Mindenekelőtt a kis - már korábban is említett - kék blúzos, fehér harisnyás dombóvári Vészeiéi Pannika, aki boldogan zihálta ki magát a mellén, amikor kergetőzés közben a karjába szaladt, meg a simontornyai Lukács Annuska, akitől az első, soha vissza nem adott csókot kapta. Testvérbátyjától is - aki őt Bonyhádon megelőzte a gimnáziumban - sokat tanult. Ő avatta be a bicska és a parittya kezelésébe, az ő nyomán mászott fel először madártojást szedni, s leshette meg, hogy mi van a lányok „szoknyája alatt".

12 A tanár úr már sokszor mondta - tudósítja szüleit -, hogy ő tanított egy Illést... A Ferit sokan emlegetik. Tegnap is a folyosón mentem és jött velem szemben két lány. Az egyik így szólt: „te, de hasonlít ez az Illés Ferihez. " Gyanítok valamit, Feri'

3 - veti oda huncutkodóan a levelezőlap aljára az utolsó mondatot. Magától értetődik, hogy a diákélet Bonyhádon sem mindig felhőtlen. A gimnázium 1914/15. évi értesítőjében olvasható, hogy a tanulók egészségügyi állapota kevésbé volt kielégítő, mint az előző évben. Több ízben fordultak elő fertőző betegségek, a mulasztott órák száma is tetemesen megszaporodott. Szerencsére, Illyés Gyulát a járványok elkerülték, a kisebb megfázáson, fej- és gyomorfájáson kívül csak a mandulájával bajlódott. Egyéb bajaira az orvos azt tanácsolta neki, hogy levegőzzön sokat, a manduláját pedig egy jó szívű barátja otyoslás alá fogta, ugyanis mindennap egypárszor megnyomogatta'

4 - úgy tűnik eredményesen, mert a következő levelekben a manduláról szó sem esik, előtte viszont olyat is küldött, amelyikben háromszor is említi, hogy dagadt.