Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
BONYHÁD - A gimnázium
Az első találkozás alkalmával Petőfi szelleme ragyogott be mindent, „a zörgő csontú tuberkolitikus állatokra és a béresekre égi fény esett, a költészet ragyogó felhőin vonultak Petőfi jóvoltából, aki megénekelte őket". A második találkozás nem volt sem költőies, sem lelkes. Nem önszántából, hanem szülői parancsnak engedelmeskedve érkezik a városba 1914 szeptemberében. Hiába száll le a kölesdtengelici állomásra befutó szerelvényről kiskabátban, unokatestvére galléron ragadja és visszavonszolja a már mozgó vonatra, melynek gőzöse Szekszárd felé tartva végül is Bonyhádra érkezik, negyvennégy évvel azután, hogy Petőfi hajdani sárszentlőrinci iskolája is ide költözött. 1914. szeptember 7-én, amikor a másodikos Illyés Gyula megjelenik az ünnepélyes tanévnyitón, a szülőfalujából idetelepített főgimnázium, amely amellett, hogy a hazának lelkes, áldozatkész és hasznos polgárokat nevel, arra is hivatott, hogy a többnyelvű környezetben a magyar nyelv ápolója és terjesztője legyen, már nyolcadik éve nem al-, hanem főgimnázium. Szecessziós épületét 1908-ban Baumgartner Sándor műépítész tervei szerint építették. A hajdani algimnáziumból internátus lett, a főépülettel szemben pedig egy kétszáz főt befogadó éttermet (tápintézetet) alakítottak ki. Mindezeknek köszönhetően az intézmény a szó szoros értelmében is alma materré (tápláló anyává) vált, hiszen a szellemiek mellett a növendékek az internátusban szállást, a konviktusban reggelit, ebédet, vacsorát, tízóraira zsemlyét, uzsonnára pedig két és fél deci tejet kaptak. Itt étkezett Illyés Gyula is. A háború a gimnázium életét is kizökkenti a régi kerékvágásból: hét tanár a frontra kerül, a megmaradó nyolc kurtított óraszámban tanítja a legfontosabb tárgyakat. „Nagyon csekély azoknak a tanulóknak a száma, akiknek atyja, testvére vagy más rokona hadba ne vonult volna. Természetes tehát, hogy a háború az ifjúság figyelmét más felé irányította, és nagyon nehezen lehetett a könyvhöz lekötni" őket - olvashatjuk az intézet évkönyvének tanévértékelő soraiban. Kezdetben a hadiállapotot Illyés Gyula semmivel sem tartotta rémesebbnek, mint az életet, de annak láttán, hogy kamasz iskolatársai is katonaruhát öltenek, izgalomba esett. Itt minden diák akkora lámpalázban van - írja szüleinek 1914 októberében -, mert azt beszélik, hogy bezárják az iskolát... a hetedik és nyolcadik osztály nagy része beállt önkéntesnek. 3 Olyan lázas itt a gimnázium. Mindenféle hírek vannak. Mondják,