Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD

BONYHÁD A Puszták népe ott végződik, ahol a szerző a tájszólása miatt elszenvedett kudarc után vonatra száll. Árvának s gyökértelennek érzi magát, tizenkét évesen azzal a szándékkal hagyja el a várost és a gimnáziumot, melynek létesítésében vármegyei főjegyző Gyula bátyjának is jelentős szerepe volt, hogy visszamegy a pusztára, részesnek áll. Hála a sorsnak, méginkább családjának, hogy nem így történt, hogy a Dombóvárt elhagyó szerelvény, zaklatott lelkű utasával, nem futott holtvágányra, hanem Bonyhádra, Vörösmarty tündérvilágába érkezett. Ami álombéli táj elragadta a Zalán, a Cserhalom és a Tündérvölgy olvasóit, az most elevenen itt áll a pusztát, Simontornyát és Dombóvárt is maga mögött hagyó diák előtt, aki félig zsidó, félig sváb kisváros lakóira babonás tiszteletből, vagy inkább a pusztalakók még babonásabb félelméből mint emberfeletti lényekre tekint. Varsád az első olyan nagyobb település, melyben a házak nem rendezetlen összevisszaságban, hanem utcákba rendezett sorokban álltak, Bonyhád viszont az első olyan kisváros Illyés számára, melynek népessége, gazdasága és szelleme a történelmi Magyarországot tükrözte, a békeévek nyugalmát felváltó megbolydult helyzetben. Bonyhádon a háború előtt iparban, közlekedésben, kereskedelemben és a hitelintézetekben majd kétannyian dolgoznak, mint a mezőgazdaságban. A ruházati cikket készítő kisiparosok száma megközelíti a háromszázat. Perczel Béla Magyar Zománcmű és Fémárúgyárában, a lámpaernyők, reflektorok és űrmértékek mellett, készülnek a MÁV Kihajolni veszélyes! feliratai, négy nyelven; itt gyártják Konstantinápoly utcanév és házszámtábláit is, százezres nagyságban. A Völgység fővárosának nevezett Bonyhád hangulatos ipari, kereskedelmi és pénzintézeti központ. A rendezett utcákat üzletek sora tarkítja és villany világítja. A villannyal az internátusban lakó kisgimnazisták is el-eljátsza-