Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

SIMONTORNYA - Egyházak és iskolák

Jó volt a gyerekekkel karikát hajtani, kuksolni a híd alatt, s várni míg jön a vonat, de fejében a világ a felnőttek meséje alapján tágult, és terjedt ki egyre nagyobb területekre. Mesét a pusztán is lehetett hallani eleget, olyat, amelyben az igaság győzedelme révén a szegénység tör a boldogság felé; katonadolgokról is beszéltek, de hadihajókról, vízen úszó ágyúkról először a simontornyai kántor fiától hallott, aki Polában volt tengerész. Sok mindent látott, hallott s tapasztalt Sió-parti településen, amely 1727-1848 között megyeszékhely is volt, de szellemi fejlődésben mindjobban a könyvek a meghatározóak. A Ludas Matyit még a pusztán olvasta, Petőfi költeményével is itt találkozott, Simontornyán Jókai a kedvenc írója, az ő könyveit olvassa a romos várfalon, a történelemért. Felnőtt fejjel is úgy érzi, hogy a városiasodó falu művelődésének első központja, színtere volt. Itt olvasta a legfontosabb könyveket, itt írta első versét is, amely - sajnos - nem maradt ránk, csak annyit tudunk róla, hogy a kiscsibék kikeléséről szólt. Szívesen maradt volna tovább is anyja közelében, de a sors másként rendelte. Tanítói és hitoktatói is mondták: „kezdeni kellene valamit ezzel a fiúval". Mivel a tanács a szülők, nagybácsik és nagymamák körében is megértésre talált, az ötödik elemi után beíratták Gyulát a dombóvári gimnáziumba.