Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
RÁCEGRES - Iskola a szabad ég alatt
Hallottátok-e, hogy Regőbe mi történt, Pölöskeit a csárdába m'égöték. Kilenc hegyes bicska ment a szivibe Elfeküdt a Fehér-kërëszt tüvibe. 55 Az Apponyiak, Esterházyak, Széchenyiek pusztáin gyakorta történt olyasmi - hatalmi túlkapás, szerelmi felsülés vagy megrázó egyéni tragédia -, amelyet közre lehetett és közre is kellett adni. Volt, mikor egy, már ismert dallamra faragtak szöveget, máskor egy szövegre húztak több dallamot, így jártak a dalok szájról szájra, faluról falura, pusztáról pusztára, nemcsak a balladai történeteket mesélték, hanem jelezték a néplélek reakcióit, legapróbb rezdüléseit is. - Ireg, Madocsa, Regöly és Gyánt, a fél vármegyét kitevő szülőföld minden pontján muzsikált, oly gazdagon ontotta a népművészetet, „akár Izland a maga gejzírjeit". Ebben a babonákkal terhelt, népművészettel áldott világban nyiladozik a gyermek Illyés értelme. Első (meghatározó) irodalmi élménye, amikor rádöbben egy könyv olvasása közben, hogy Petőfi Sándor a sárszentlőrinci gimnáziumba járt. Rögvest fölkerekedik, s két óra múltán ott áll a falu térnek is beillő széles utcája végén, a nevezetes ház előtt. Álmélkodva néz be a tenyérnyi ablakon, elbűvölten lép a hajdani tanterembe. Nem csalatkozott semmiben: „Petőfi szelleme mindent beragyogott, még a csizmadiaasztalkát is, mert a házban egy csizmadia lakott. (...) A táj megszépült, patinát és lelket kapott. Versek kerengtek benne fényesen, mint a fecskék. A pusztáról kicammogó szomorú ökrösszekerekre, a redves vendégoldalakra, a ganéjos kerekekre, a zörgő csontú tuberkolitikus állatokra és béresekre égi fény esett, a költészet ragyogó felhőin vonultak Petőfi jóvoltából, aki megénekelte őket. Itt Borjádon írta „A négyökrös szekeref\ % Illyés Gyula tehetsége két kifejezési formában is megnyilvánult: rajzolt és írt. Szerette a nyilvánosságot. Egyelőre a frissen meszelt falakon élvezte az írás kéjét, a képi megformálás varázsát: a kasznár háza falát vásárnyi nagyságú gőzekével (szántógéppel) rajzolta tele, olyannal, amelyről a feszültségmérő sem hiányzott. A szomszéd megye székhelyén, Kaposvárott, a neves festő, RipplRónai József házában a rácegresi gépészkovács fiával csaknem egyidős Martyn Ferenc a műterem hátsó ajtajából rajzolgatta a baromfiudvar lakóit: a fényes tollú pávákat, pulykákat, a gágogó libákat és a
