Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES - Iskola a szabad ég alatt

Mert ma este született, A ki jövendöltetett, Szűzen szűz szent szűz anya, A Józseffel Mária, Meg az ő szent társuk, A lé, álélúja.

51 Húsvétkor a gyerekek és a nagyobbacska lányok labdáztak, a legények festett tojásokba „élével" pénzt dobáltak. Gazdát cserélt a tojás, ha belé szaladt a pénz, siratta az érmét, aki mellé talált. A nevetésnek éppúgy megvoltak az ünnepei, mint a gyásznak: volt olyan nap amikor a fél puszta kifordított szűrökkel és kucsmákkal ördögnek öltözött, hogy kedvükre kinevethessék magukat az emberek; máskor meg emberfej formára kivájt tökbe helyezett gyertyával riogatták egymást az őszi esték ködében. Hagyománya volt a májfaállításnak is. Korábban a lányos házak előtt díszlett egy-egy sudár jegenye, melynek csak a csúcsán hagyták meg a lombos ágakat. Május elsejére virradóra döngölték a földbe a legények, oda, ahol szívük választotta lakott. Később a puszta lányainak már csak egyetlen májusfa jutott, az ököristálló előtt. Pünkösd szombatjáig állt a kastély utáni legtekintélyesebb épület előtt a feldíszített fa, akkor kidöntötték, de csak azért, hogy újra feldíszítsék, tekintve, hogy az ünnep másnapján kezdődött a verseny: citeraszó mellett másztak fel a fára a csizmás legények. Aki közülük feljutott a csúcsra, elnyerte jutalmát, a magasban himbálódzó palack tartalmát megihatta. A felkötött üvegben általában bor volt, de az is megtörtént, hogy bor helyett színes vizet töltöttek beléje. Ilyenkor aztán jókat derültek a pórul járt legényen. Mikor már a fáról a bognár tenyérnyi sajtárocskáját, a kovács sárgarézzel kivert patkóját, a vincellérek rafiakoszorúit és a juhászok sajtjait is mind-mind lehozták, kezdődött a tánc, a májfa kitáncolása, s addig tartott míg a vérmesebbek egymással hajba nem kaptak. A puszta lakói közösségben éltek, osztoztak egymással jóban, rosszban. A disznót ölő család ablakába nyársat dugtak, nem hiába, mert a szépen kifaragott faág hajtásainak hegyére a háziak egy-egy darabka kolbászt, hurkát vagy sülthúst tűztek. A lakodalomból kimaradók szintén az ablakok alatt gyülekeztek: onnan kaptak finom falatokat, „ha ötletes megjegyzéseikkel kiérdemelték a műértő násznép figyelmét". Egyébként is a lakodalmak tékozlóan gazdagok vol-