Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
RÁCEGRES - Tanítók és tanulók
nos Urat, hogy Rácegres pusztámon minden hó egy vasárnapján misét szolgáltasson és szentbeszédet tartson. Ezen megbízás 1908évi október hó l-én veszi kezdetét s mindaddig érvényben marad, míg a megyés püspök úr őméltósága másként nem intézkedik. Teljes tisztelettel őszinte tisztelője Apponyi Sándor 40 A bibliográfiával, történelmi és régészeti tanulmányokkal foglalkozó tudós gróf megbízásával együtt - aki megbecsülése jeléül saját kezűleg írja aláírása fölé, hogy őszinte tisztelője a címzettnek - érkezik meg a jószágfelügyelő levele is, amelyben közli, hogy a misézésért járó tiszteletdíj évi 200 korona, amely „negyedévi utólagos részletekben, bélyegtelen nyugta ellenében lesz az itteni uradalmi pénztárból kiutalványozva". A több évi fáradozás és küzdelem meghozta gyümölcsét, a hivatásának élő pálfai plébános megelégedetten írhatta Shakespearehez illő drámaisággal a géppel írott megyés püspöki felhatalmazás külsejére: „Elődöm kezéből a jog valamiképp kisiklott, én visszaszereztem Isten segítségével". 41 Isten segítségével! - Nem tudni, hogy a különben is szegénységet fogadott ferencesek „alamizsnájukat", a veszett száz forintot meddig siratták, de azt tudni véljük, hogy a duplázódott költségekért a grófot nem sajnálta senki, már csak azért sem, mert Rácegresért a bérlők fizettek: különben is, ami Lengyelen és Simontornyán elveszett a réven, azt Szánthó Ignác Pálfán megnyerte a vámon, „Isten segítségével". Ha mindez nem így történik, a Puszták népe, s minden bizonnyal a magyar irodalom is szegényebb lenne egy markáns egyházi személlyel, olyannal, aki feldühödött, ha a ministránsok a misebort félreloccsantották (ilyen egyszer az oltár körül szorgoskodó Illyéssel is megesett!), de harsányan nevetett az adomákon, ha a tanító kíséretében a gépészkovács házában a világosság felé emelte a borospoharat. Ilyenkor évődött a költő édesanyja „eretnek" (protestáns) származásán, egyébként rendre térítette meg egyháza számára a másvallású híveket. Milyennek látta lelkiatyját Illyés, a kisiskolás? „... ő volt az első ember, aki részéről kétféle, egymástól ellentétes magatartást tapasztaltam; mintha két lélek lakott volna benne, két külön ember. Egyenruhája végtelen tiszteletet indított, úgy éreztem, sorsomat kezében tartja, egy intéssel örök kárhozatra lökhet. Jobban
