Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES - Forró nyarak

kat« kell végezniök. Vállalnak mindent, csak hogy ők arathassanak. A mellékmunkák egy részét szinte ingyen végzik, nemcsak napi élelmüket nem, de még szerszámaik kopását sem keresik meg vele".

19 - Ez ellen a kiszolgáltatottság ellen lázadnak Ozorától Dombóvárig! A tizenegyed helyett nyolcadrészt kérnek a gabonából, követelik a robot eltörlését, a hordásért, takarmány vágásért tisztességesebb bért. A cselédek ennél is szerényebbek: kétszeres pénzt, negyven mérő gabonát, valamivel több illetményföldet, sertés- és marhatartást kérnek, ahol ez nincsen. Szó esik még a tűrhetőbb, emberhez méltóbb lakásról is, mivelhogy most egy-egy szobán két-három, megesik, hogy négy család is osztozik; sokan pedig - ahogy a polgári hetilap írja

20 - „földalatti vackokban" tengetik életük. Követeléseik között az is szerepel, hogy az orvost és a patikát az uradalom fizesse. A rácegresi uradalom már korábban megállapodott a szomszéd falu orvosával: „az orvos évi konvencióért ápolta a cselédeket és azok gyermekeit tizenkét éves korig, sajnos, a javasokénál alig változatosabb gyógyszerekkel. Hashajtónál és aszpirinnél ezek az orvosok mást nemigen rendeltek; minden fájós fogat kihúztak. (...) Rácegresen a doktorfogat láttára az asszonyok keresztet vetettek, elmondtak hamar egy imát, a betegnek már nem sok lehetett hátra."

21 A híres aratósztrájkokat az ozorai, medgyespusztai és Simon-majori csendőratrocitások csak „vérbe" fojthatták, de nem csöndbe. A hatóságok hiába mozgósították a katonaságot, hasztalan gyűjtötték össze a felvidéki szegénységet, „s küldték százas csoportokban, kedvezményes vasúti jeggyel, s fegyveres védelem alatt azokra a »veszelyeztetett« pontokra, ahol a magyar szegénység - olvassuk a Puszták népé-ben - egy vékával több búzáért esengett; hiába hozták az arcpirító aratósztrájk-törvényt... A mozgalom terjedt. S hogy terjedt volna az aratógépek alkalmazása folytán a munkanélküli tömegekben, amelyeket mégsem lehetett egyik napról a másikra Amerikába átterelni". Sajnos így is túl nagy az áldozat: „a Németországba történő kivándorlás - számol be róla a megye főjegyzője 1906 augusztusában - minden egyes hónapban több embert vitt el a megyéből, mint amennyivel lakosságunk ugyanabban a hónapban szaporodott".

22 A kivándorlók 95 %-a mezőgazdasági proletár. Az ő kilátástalan helyzetüket festi szomorú képekben a Pincehelyen feljegyzett alábbi népdalvariáns is: Jertek lányok, öltözzetek fehérbe, Úgy menjünk ki a gőzösnek elébe,