Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES - A család

A költő apja kovácsmesterséget tanul, később Pesten kazánfűtővizsgát tesz. Utána egylovas bricskán járja a határt, ellenőrzi a cséplést és a táblák szélén pöfögő szántógépeket, melyeket itt gőzekének hívnak. A derűs, kedélyes Illés János ezermester, mindenhez ért: méhészkedik, kertészkedik, bölcsőket készít, fiainak ólomkatonákat önt és fakorcsolyákat fabrikál. Tőle tanulja a kisebbik fiú a kétkezi munka becsülését és szeretetét: Szeretem a szerszámokat, egész belepték a falat. A satu fölött léc futott. A csavarhúzók ültek ott. A fogók, nagy és kicsi, mind; a vasvágók, hosszuk szerint; mint az orgona sípjai készen kéz alá ugrani. Járt közöttük az orgonás, apám a pusztai kovács, hogy melyiket emelje le, csinálni, amit kell vele. Attól amit javított s csinált, örömöt kapott a világ. Megtisztult egy-egy hangja, vagy zengetett merő ujakat.'

2 Az anyai ági Kállayak az Alföldről vetődtek a Dunántúlra. Szegények, de a családban katona és prédikátor ősöket is számon tartanak. A Gyulaváriból származó nagypapa (Kállay Lajos) mesterember; bognárként kerül Pestre, innét Rácegresre. A méhészkedő, soha nem káromkodó, de szót sem szaporító, újságolvasó ember igen ügyes volt mindenben, rudat csinált a szomszédnak vagy egy kocsikereket.

13