Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

RÁCEGRES - Az iskolaalapító kegyúr

nak; gabonának ott a padlás, pince kettő is van (egy a bornak, a másik krumplinak, répának, hagymának). Utcák nincsenek. Megkülönböztetésül a házakat nevezik el (Kovácsház, Borászház, Ruzsa-ház). A cselédek egy tető alatt, hosszú földszintes házakban élnek tömeglakásokban, melyeknek olyan a beosztása, hogy két-két szoba közé esik egy közös konyha. Mivel a konyhákon legalább két család osztozik, a közös használat miatt nem ritka a zsörtölődés, a veszekvés. Az újabb cívódások elkerülése végett a közös helyiségekben nemegyszer demarkációs vonal választja el az egymással szemben álló, de a közös sors miatt nagyon is egymásra utalt embereket. Még nehezebb a helyzetük, akik „négyeskonyhá"-ban tengetik életük, hiszen az ő szabadkéményükön négy tűzhely füstje száll a nyeregtető fölé, s az ajtók mögött nem két, hanem négy család éli mindennapjait egymásba érve, húsz-huszonnégy négyzetméteres szobákban, újszülöttekkel és haldoklókkal együtt szép számban, mivel hogy a szegénység szinte mindenütt bő gyermekáldással jár. A pusztán boltot vagy kocsmát nem engedtek nyitni. Bolt híján aztán szinte hetente jöttek a különféle ószeresek meg rongyszedők, akik müezzinajakra való énekkel hirdették: „Asszonyok, lányok! Rongyért, csontért, rossz fazékért jó árat; tollért három bögrét adok!" - Miért nem lehetett üzletet nyitni? - Talán, mert féltek, hogy a cselédek torkukon eresztik le azt a harminchat forintot, amelyet az uradalom évente a szegődséglevél szerint adott nekik. így aztán az asszonyok a sót, gyufát, petróleumot és a legszükségesebb bolti árukat a legközelebbi faluban szerezték be. Ruhát és lábbelit, ha futotta még a pénzből, vásárokon vettek. Az iskolaalapító kegyúr Az iskolaalapító Apponyi Sándor gróf a nagyterjedelmű rácegresi birtokot apjától, a Pozsony megyei Apponyban született lengyeli földbirtokostól örökölte, aki huszonkét évig volt a párizsi osztrák nagykövetség attaséja. - A családban hagyomány a könyvek szeretete: a nemzeti szellem újjáéledése idején, a 18. században, könyvtárakat alapítanak. A fiatal Sándor gróf - dédősei hagyományait követve - gyermekkora óta vonzódik a könyvekhez. Külföldön nevelkedik, maga is diplomáciai szolgálatba lép: London, Párizs, Róma kultúráját szívja magába, s közben lankadatlan buzgalommal, jó ízléssel, ki-