Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - Naplójegyzetek

is célhoz ér, hiszen számára a színház nem puszta időtöltés, kellemes szórakozás, ő a mesterséget is tanulja, azokat ä fogásokat, amelyek ismerete nélkül nem lehet valamirevaló drámát, tisztességes színdarabot írni. A színház utáni éjszakákon talán még arról is álmodik, hogy egyszer majd neki, a pusztai gépészkovács fiának is tapsol majd a tisztelt publikum. Érlelődik benne a meggyőződés, hogy aki tisztában van a versmérték fogalmával és másoknak is tetsző rímeket tud összecsengetni, az drámát is tud írni, ha ellesi a szakma titkait. A kamaszodok közül sokan feltalálók vagy utazók szeretnének lenni; Illyés Gyula hadvezér, felkelt hadak élén. Az internátusban hálótársai lefekvés után szinte programszerűen várják és feszült figyelemmel hallgatják romantikus történeteit a titkos várakról és alagutakról, a rejtélyes lányszöktetésekről és a páskomba szálló repülőgépről, melyből a hazatérő közeli rokon száll ki délcegen, hetente többször is. Az újságok ontják a háborús híreket, a háború harmadik évében is. Csoda-e, ha a bonyhádi gimnazisták is hadra kelnek, és eljátszanak egy ütközetet, nem a színpadon, hanem a vásártéren, a májusi nagy melegben. E vásártéri csaták lefolyásáról, a hadihelyzet alakulásáról is a napló tudósít, utólagos megítélés szerint, hitelesen: 1916. Május 17. (Szerda) Délután volt kirándulás. A vásártérre mentünk, hol katonásdit játszottunk, igen kellemes volt. Majd később két részre oszolva harcoltunk egymás ellen. A harc eldöntetlen maradt. 1916. Május 18. (Csütörtök) A tegnapi játék oly kellemes és emellett egészséges volt, hogy elhatároztuk, hogy ma is kimegyünk. Először a Németh volt a vezér, de ezt, mivel megdobták, kiállt. Ekkor én lettem a vezér. Az ellenségfölényben volt, de azért egy ideig tartottuk magunkat, de mikor azok elfoglalták a lövészárkunkat, mérgemben rohamra vezettem a már csak három-négy tagból álló csapatomat az ellenség tizenegy szám ellen. Az első lendület sikerült, de mikor az ellen tartalékja is megérkezett - csúfosan elvertek bennünket, menekültünk, és természetesen ami a fő - az ütközetet elvesztettük. 1916. Május 19. (Péntek) Délután ismét kimentünk. Két emberünket elfogtak, de rohamukat háromszor visszavertük, és árkainktól messze elűztük őket. De mikor be akartak keríteni, visszavonoltunk. A háromnapos harci játék minden mást háttérbe szorít, olyannyi-