Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)

BONYHÁD - Naplójegyzetek

met szóra" Varsádra adják), gimnáziumba Dombóvárott, Bonyhá­don és Petőfihez hasonlóan Pesten. Sárszentlőrincen Petőfit dicsőség és kitüntetés övezi, Pestről vi­szont „év végén olyan bizonyítványt visz haza, amelyet nem lehet pi­rulás nélkül a sárszentlőrinci mellé tenni"; majd aztán Aszódon is­mét kiváló. Az anyanyelvben és a verselésben oly szép eredményt mutat fel, hogy az évadzáró ünnepély búcsúversét is vele Íratják. Mindezek után Selmecen mélyebbre kerül, mint bármikor; léleksü­ket tanárának nemcsak kedvenc tárgyait sikerül vele megutáltatnia, hanem az iskolát meg egy kicsit az életet is: Szorgalmasan látogattam I Iskoláim egykoron, I Elégtelent adott mégis I Sok szamár professzo­rom - (a deák nyelv szavainak magyar értelmezésével) így összegzi később a lánglelkű költő, keserű szájízzel, a mottóul választott idé­zetben a félresikerült éveket. Az elégtelen, a szekunda a harmadikos Illyés Gyula feje felett is Damoklesz kardjaként lebeg, jóllehet iskoláit, Petőfihez hasonlóan, ő is diligenter frekventálja, szorgalmasan látogatja. Magyarból, törté­nelemből, vallástanból jeles, németből jó osztályzatot vár és kap a harmadikban is; nehézségei a matematikával és fizikával meg a latin nyelvvel vannak, az utóbbival nemcsak neki, hanem számos osztály­társának is: már több mint afelé osztály bezúgott. Nagyon sokan meg fognak bukni, tán köztük én is - jegyzi szomorúan naplójába május huszadikán ő, aki később majd Horatiust is fordít. A bukás miatti fé­lelmében az utolsó napon gyomorfájásra hivatkozva exkusál. Pedig mellesleg szólva - olvasható ugyancsak a naplóban - nem volt és nincs semmi bajom, különösen a gyomrommal! megemészti az még a vasszö­get is! De azért ilyenkor szabad egy kicsit hazudni is!- adja meg magá­nak a felmentést, amire tán nem is lenne szükség, ha számba vesz­szük, hogy a tárgyat két év alatt redukált óraszámban négy tanár taní­totta. Szerencsére a félelem egy picit nagyobb volt a kelleténél, hisz végül latinból mégiscsak megfelelt, elégségest kapott. Petőfi színház iránti érdeklődése viszonylag korán megmutatko­zott: Pesten a színház körül ólálkodik, Selmecen színházba jár, majd a vándorszínészek közé áll. Illyés a pusztán csak majmos emberek­kel, medvetáncoltatókkal és szánalmas komédiásokkal találkozik, az első igazi színházi élményei Bonyhádról valók, ahol az öntevékeny amatőr csoportok mellett a vándortársulatok hivatásosai is fellépnek. A napló a látottak mellett a kritikai észrevételeket is őrzi:

Next

/
Oldalképek
Tartalom