Vadas Ferenc: Rácegrestől Párizsig Illyés Gyula a pannon ég alatt, 1902-1928 (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 1992)
BONYHÁD - Naplójegyzetek
tudni, még semmi sem biztos, és a következő nap is csak a bizonytalanságot növeli. 1916. Május 10. (Szerda)... Délután kirándulás volt, egész uton a Posevitz tanár úrral beszélgettem, ki mondotta, hogy megállapodás szerint Junius 2-kán lesz a záró ünnepély (ugy látszik a szecskák hazudtak), de jöhet még ma egy olyan miniszteri rendelet, melyben az állhat, hogy már holnap csukják be az iskolát. Már kezd fogyni a türelmem, először Május 25-két mondtak, aztán Junius 3-át, most Junius 2-kát, utoljára tán majd haza sem mehetünk. A kiváncsi diák hitoktatóját is megkérdezi. Tőle tudja meg, hogy Pécsett másodikán ér véget az évad. A Pesti Napló-ból pedig kivág egy tudósítást, amely arról ad hírt, hogy a kultuszminiszter rendelete értelmében az iskolákban június harmadikáig be kell fejezni a záróvizsgálatokat, és a bizonyítvány kiosztásnak is meg kell történnie. Biztos, ami biztos, az újságkivágást május 14-i feljegyzései közé ragasztja. A tanévzárással foglalkozó jegyzetek közül további két, mondhatni drámai jelenetet megörökítő kép érdemel figyelmet egyrészt a szereplők lelkiállapotának leírása, másrészt Gyalogh István igazgató viselkedése miatt, akit a diákok becézve Feternek (Vetter = Bácsi, Öreg) hívnak. 1916. Május 24. Szerda... Délután nagy zivatar volt. Ma a Feter (az igazgató) szomorú arccal, történet órán, bejön, aztán elkezd szavalni: „Fiuk, szomorú szívvel tudatlak benneteket (feszültfigyelem), hogy miniszteri rendeletfolytán, már sajnos 3-kán kiadjuk a bizonyítványokat, de aki akar, 30-kán hazamehet. (Öröm jelenik meg minden arcon, általános derültség, némelyek izegnek-mozognak helyükön) - később folytatta - hát biz ez igen szomorú dolog. Fel szerettem volna ekkor kiáltani és tiltakozni ez ellen, de hát én még csak egy egyszerű, sokaknál számba sem vett diák vagyok, kinek kussolni kell a tanár, pláne az igazgató előtt. De jobb vagy tán szomorúbb lesz egy hét múlva. Másnapra bizonyossá válik, hogy a járványos megbetegedések miatt harmincadikáig sem lehet várni, az ünnepélyes külsőségek mellőzésével azonnal évadot kell zárni. A tanulók öröme leírhatatlan, a naplóíró diák sem tud indulatainak ura maradni. Szerencsére a